Kezdek úgy tekinteni az ismerkedésre, mint egy igen kimagasló tudományágra. És rá kellett döbbennem, hogy ez a fajta tudás abszolút nincsen meg bennem. Valahogy a romantikus regények és filmek világát meg kellene próbálnom a valósággal ötvöznöm. Bár hiszem, hogy létezik az ismerkedésnek is forgatókönyvért kiáltó típusa, de erre még nem leltem rá, pontosabban nem éltem át.

Annyira nehéz kiigazodni a sok-sok tanács között. Nem tudtam, hogy ilyen sok fortélya van annak, hogy valakivel tudassuk, hogy szimpatikus, de úgy, hogy közben ne tűnjünk rámenősnek, de azért azt is egyértelműen tudjuk meg, hogy számára sem vagyunk egy láthatatlanná tévő köpeny alá bújt semmiségek.

Tudom, hogy a világ tele van kardinális problémákkal és kérdésekkel, hiszen a világgazdaság, a politikai döntések, az orvosi kutatások, össze sem hasonlíthatóak azzal a picurka problémával, mint hogy vajon az a férfi, mit gondolhat rólam?

Számomra mégis ez jelenti most a legnagyobb problémát, ez számomra a kérdések kérdése. Ami azért is furcsa, mert magam sem tudom, hogy jelen pillanatban mit várok az életemtől, merre szeretnék haladni. Volt egy szép álmom, egy jó kis tervem arra, hogy milyen szép életem lesz. Minden haladt a jól megalkotott medrében, aztán jött egy tomboló vihar, és elmosta azt a bizonyos medret. Azóta kissé kótyagosan élem a napjaim, és próbálok túlélni minden egyes napot. Az idő valóban nagy segítség, bármennyire is banálisnak tűnt a szenvedésem kezdetén ez a folyton mantrázott igazság. És idővel rá kellett jönnöm, hogy minél tovább nyalogatom a sebeimet, annál később fog megtalálni a boldogság.

Így hát elhatároztam, hogy nyitott leszek a világ történéseire, és engedem, hogy az univerzum az utamra lendítsen.

Aztán amikor megtapasztaljuk, hogy bizony elég sok lehetőség mászkál a nagyvilágban, kissé összezavarodunk. Mert nekünk nem jó egy bármilyen lehetőség, egy bármilyen ismeretség, mert mi az igazit keressük. Azt a tébolyt, amelyet a szívünk minden rezdülése befogad és megtart. Erős impulzusra vágyunk, amely felemel, és fenn is tart.

De az ismerkedés nem mindig könnyű. Pláne, ha kusza érzelmek cicomázzák.

Féltem attól, hogy bolondot csinálok magamból. Nincsenek önismereti, vagy önbecsülési problémáim, egyszerűen csak idegen tőlem az, hogy egy gyakorlatilag ismeretlen férfinak egyértelműen kifejezzem azt a káoszt, amely bennem zajlik. De ugyanakkor be kell látnom, hogy az égvilágon nem múlik semmi sem azon, hogy tudatjuk a lelkünk zsongását azzal a bizonyos másik féllel. És ha már tudja, majd kezd vele, amit akar. Lehet, hogy visszajelez, mert számára sem vagyunk közömbösek, vagy csak úgy tesz, mintha nem is érzékelte volna ezt a zakkant szívünk küldte kis információt.

Talán jóval egyszerűbbek ezek a fordulatok, mint ahogyan én a régimódi, romantikus elgondolásaimmal tekintek rájuk.

• ismerkedés lélekhangok szakítás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!