Ismerd meg önmagad!

Miért félünk annyira az egyedülléttől? Miért kellene tartanunk a saját gondolatainktól? Miért azt nézzük folyton, hogy mi szimpatikusak vagyunk-e másoknak ahelyett, hogy azt néznénk, ők vajon szimpatikusak-e? Néha érdemes lenne magunkkal is foglalkozni, és a saját belső hangunkat meghallani, hiszen csodálatos dolgok történhetnek!

Egyedül útra kelni, és felfedezni önmagunkat, élvezni a saját társaságunkat komoly kihívás. Vajon hogyan boldogulnánk egy jó könyv, vagy a laptop nyújtotta mankó nélkül egy zsúfolt kávézóban? Azt hiszem, ha eléggé ismerjünk önmagunkat, és megvan a kellő fantáziánk ahhoz, hogy lekössenek a saját gondolataink, ez nem lehet nagy probléma. Néha egyszerűen be kell kapcsolni a külvilág elleni zajszűrőt, hogy tisztán hallhassunk önmagunk belső hangját. Hogy mire vágyunk igazán, mit vennénk fel, ha semmilyen protokoll nem kötelezne, és egyáltalán: merre vezetne a lábunk? Talán szívünk vágya szerint is másokat követnénk, vagy új utakat fedeznénk fel? Ezt csak akkor tudjuk meg igazán, ha ledobjuk a láncainkat és bátran elindulunk.

Nem feltétlenül fizikai utazást kell érteni ez alatt, hiszen a belső világ megismerése is ugyanolyan fontos. Sőt. Ám attól, hogy teljesen önmagába merüljön, a legtöbb ember megretten – hiszen lehet, hogy megbújnak ott olyan elfojtott rossz dolgok is, amik elsőre ijesztőek. Amikről nem akarjuk, hogy a felszínre bukkanjanak. Így is van, de ha másnak nem is áruljuk el, nekünk tudni érdemes, és önmagunknak nem is hazudhatunk. És ha ezeket a dolgokat is előhozzuk magunkból, talán rég megoldatlan problémákra is megoldást találunk, és végre egyről a kettőre juthatunk.

A legtöbb ember fél az egyedülléttől. Ezért sokan keresnek valakit, hogy ne egyedül öregedjenek meg. Akár szeretettel, akár anélkül. A legtöbben a csendtől is félnek. Ezért locsognak feleslegesen, pedig sokszor a bölcsesség a néma tettekben rejlik. Tettekben, amelyeket önmagunkért, és másokért teszünk. És hogy azok a tettek mennyire szépek, jók, önzetlenek – az meghatározza személyiségünket. Ámde egyedüllétünkben is érdemes odafigyelni másokra. Érzéseikre, gondolataikra, tetteikre. Hiszen azokból is tanulhatunk.

Nem kell félni az egyedülléttől, mert nem egyenlő a magánnyal. A magányos ember olyasvalaki, akit sokszor zsibongó tömeg vesz körbe, a lelke mégse talál társra. Vagy fizikailag is eltávolodnak tőle, ha már túlságosan is megorrolt a világra. Az egyedül lévő ember viszont önmaga választja ezt az állapotot, ő határozza meg, hogy meddig tart, és kifejezetten jól érzi magát. Bátor, magabiztos és független. Sohasem kívülről várja a megerősítést, mert az önmagába vetett hite szilárd alapokon nyugszik. Pontosan tudja mi a jó önmagában, és mi nem. Aki önmaga urává válik, képes megváltoztatni egymaga az életét!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!