Inkább a barátságot választom, mint elveszítselek
Azt szokták mondani, hogy férfi és nő között nem létezik igazi barátság, hiszen a kapcsolat egyes szakaszaiban az egyik mindig többre fog vágyni, mint a másik. De vajon mit kell ilyenkor tenni? Őszintén bevallani az érzelmeinket, bízva abban, hogy a másik fél is hasonlóan érez? Vagy hallgatni, és megpróbálni túlélni a mindennapokat?
Érdekes dolog a barátság, hiszen arról szól, hogy a másikkal őszinték vagyunk, támogatjuk, akkor is meghallgatjuk, amikor éppen alig van rá időnk, akkor is mellette állunk, amikor nem feltétlenül értünk vele egyet, és kitartunk mellette a végsőkig. Azonban mindez igaz egy párkapcsolatra is, így időnként valóban nehéz a két dolgot elválasztani egymástól. Vajon elkerülhető az, hogy beleszeressünk a legjobb barátunkra? Vagy ez valóban egy elképzelhetetlen koncepció, és egyszerűen nem működik a barátság az ellenkező nemek között?
Mit kell tennünk, ha beleszeretünk a legjobb barátunkba? Hiszen a barátságunk azt feltételezi, hogy őszintén elmondunk egymásnak mindent. Tehát elméletileg azt is el kellene mondanunk, ha elkezdünk a másik iránt többet érezni. Viszont ilyenkor felmerül annak a veszélye, hogy el fogjuk veszíteni. Persze joggal feltételezhetnénk, hogy ez nem fog megtörténni, hiszen éppen az a lényege a barátságunknak, hogy kitartunk egymás mellett, még a nehezebb és bonyolultabb időkben is. Azonban nagyon kevesen tudnak arra jól reagálni, ha valaki szerelmet vall nekik, miközben ők nem éreznek hasonlóan.
Kockáztassunk? Vagy inkább maradjunk csendben? Reménykedhetünk abban, hogy az érzelmeink változnak, és túljutunk a dolgon anélkül, hogy ezzel a másikat kellene bolygatnunk. Azonban az is elképzelhető, hogy hosszú évekig élünk együtt ezzel a titokkal, és közben asszisztálunk a másik ismerkedési kísérleteihez, esetleg párkapcsolataihoz. De miért tesszük ezt?
Valószínűleg hamar felismerjük, hogy még mindig jobb az érzelmeinket elnyomva túlélni, mint teljes mértékben elveszíteni a barátunkat. Hiszen, ha egy barátság megszakad, az pontosan ugyanolyan érzés, mint egy szakítás. Hosszú idő lehet, mire túltesszük magunkat rajta, ha egyáltalán sikerül végleg elfelejtenünk a másikat. Egyszerűbb háttérbe helyezni magunkat, ha így tovább élvezhetjük a másik társaságát. Ez persze nagyon sok fájdalommal és lemondással jár, de hosszú távon működhet. Mindössze el kell döntenünk, hogy fontos-e számunkra annyira a másik, és a barátságunk, hogy emiatt feláldozzuk saját magunkat.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez