Így szerethetünk valakit, aki súlyos traumát élt át

Valaki, akinek sikerült túlélni egy nagyobb testi vagy lelki traumát, már sosem lesz ugyanaz az ember, aki korábban. Éppen ezért, ha szeretettel próbálunk felé fordulni, akkor sem tehetünk meggondolatlan lépéseket, nem támadhatjuk le. Vigyázni kell a szavainkkal, de mégsem szabad túlaggódni és túlbonyolítani a dolgot. Valahogy meg kell találni a tökéletes egyensúlyt.

Valaki, aki túlélt egy súlyos traumát - függetlenül attól, hogy testi, vagy lelki-, megjárta a poklok poklát. Olyan dolgokkal nézett szembe amit más emberek el sem tudnak, és nem is szeretnének képzelni. Olyan fájdalmak után állt fel, amelyeket elsőre talán legyőzhetetlennek gondolunk.

Azonban mégis sikerült neki! Harcolt, bármi történt is, ment előre, egy pillanatra sem torpant meg, hiába tapasztalt olyan dolgokat, amelyek felfoghatatlanok, és senki sem érdemli meg őket. A fájdalom, akár testi, akár lelki, képes felemészteni az embert. Képes minden tönkretenni, képes arra sarkallni az embert, hogy az egyszerűbb utat válassza.

A traumákban, a bántalmazásban az a legrosszabb, hogy sosem múlnak el. A sebek behegedhetnek, a foltok elhalványulhatnak, azonban a lelki sérülések sosem múlnak el. Viselőjét egy életen át elkísérik, és mindenkit, akik vele tartanak.

A legfontosabb az elfogadás, és a megértés. Meg kell értenünk, hogy vannak dolgok, amiket nem érthetünk meg, mert nem voltunk ott, nem éltük át. Ennek ellenére bizonyítanunk kell, hogy a másik mindig számíthat ránk, nem számít, hogy mi történik. Mindig mögötte fogunk állni biztos pontként, mindig számíthat ránk, minden körülmények között.

Értékelnünk kell a kitartását és erejét, azt, hogy képes a történtekkel együtt élni, még akkor is, ha időnként elviselhetetlenül nehéz. Éreztetnünk kell a szeretetet, a végtelen szeretet, amely talán nem képes begyógyítani a sebeket, mégis képes enyhíteni azokat.

Meg kell tanulnunk kezelni a helyzetet, és elfogadni, hogy vannak nehezebb napok. Van, amikor talán nincs szükség ránk. Mégis, ilyenkor is ott kell maradnunk, és figyelni, hogy mikor tudunk segíteni, szeretni, meghallgatni, megérteni, elfogadni.

Nem lesz egyszerű! Sőt, nagyon nehéz lesz, rengetegszer fog azzal az érzéssel járni, hogy talán egyszerűbb lenne feladni. Rengeteg türelmet, kitartást és megértést igényel a feladat. De minden egyes perc, minden egyes verejtékcsepp megéri!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!