Időutazás: Vissza a húszas évekbe

“És mi lesz a húszas évekkel?” – Kérdezte Gil Andrianatól, mire ő ennyit felelt: “Az a jelen. És én unom!” Gil döbbenten állt a lánnyal szemben, hiszen egész életében a húszas évek füstös párizsi bárjaiba vágyott. Látott benne valami varázslatosat, inspirálta írói énjét, szerette volna ő is átélni a kor szépségeit időutazása során.

Woody Allen után a tavaly megjelent Nagy Gatsby című film tárta elénk azt a látványvilágot és hangulatot a húszas évek Amerikájának féktelen bulijairól, kosztümjeiről és karaktereiről, ami azelőtt csak halványan fénylett az elképzeléseinkben. A farsangi időszak előtt már megihlette a szervezőket, számos party tematikáját adta, azonban a következő egy-két hétben újra előkerülhetnek a levetett jelmezek. Ehhez ismerd meg jobban a kor életérzését, a nők stílusát és adunk ráadásként néhány smink- és hajötletet, ami tökéletesen kiegészítheti meglévő szettedet.

A háború utáni gyász befejeztével, egy megrázó időszak lezárása után, Franciaországban az emberekre egy fiatalos lendületesség lett jellemző. Tömegeket mozgatott meg az intenzívebben élni akarás, az önfeledt szórakozás, a jazz és a charleston. Bár Coco Chanel ekkorra már divatba hozta a kényelmesen öltözködő, lázadó női szerepet - ami Amerikában igen népszerű volt - az 1922-ben megjelent „A fiús lány” című bestseller tovább fokozta a nők szabadságvágyát. A főszereplő hölgy múltbéli kapcsolataiból kiábrándulva, egy független, és az akkori szabályokat semmibe vevő nőt alakít, aki bátran dohányzik nyilvánosan és rövid hajat visel. A filmesek hamar ráharaptak a karakterre, akit a vásznon Louise Brooks testesített meg. Rövidre vágott, szögletes fazonú frizurája és szemöldöke feletti, egyenes vonalú frufruja óriási sikert aratott a nők körében, akik sorra utánozták a színésznőt. Ráadásul a háború utáni szükséghelyzetben nem volt mindenki számára megengedett a divatnak való hódolás, ezért az olcsóbb utat, a fodrászt választották. Sokan egészen rövid, tarkóig felborotvált frizurát vágattak, később pedig megbolondították egy kunkori tinccsel a halántékukon, vagy az akkor elterjedt dauer segítségével hullámokat készítettek maguknak. A nők úgy lázadtak a régi divat ellen, hogy a férfiakra igyekeztek hasonlítani frizurában és öltözködésben egyaránt. Lezser fazonú ruhákat varrattak, és nőiességük elrejtése érdekében kebelszorítókat hordtak.

Ekkoriban lett divat az úgynevezett gyöngysmink, ami a szempillák végére helyezett viasz cseppekről kapta a nevét. Magazinok sorra jelentették meg a “Csináld magad” rovatokat, ahol ruhatervekkel és sminkötletekkel látták el az olvasókat. “Mára szinte előírássá vált, hogy egy jól nevelt hölgy elsajátítsa a rúzs - és púderhasználatot.” – jelent meg a Vogue egyik 1921-es számában. Sminktanácsai a következők voltak: az alapsmink után az arc felső részére sötét púder kerül, hogy a szemek világosabbnak tűnjenek, az orcák és az áll közé pedig világos, majd egy kevés pirosító teveszőr ecset segítségével, végül a szempilla és a szemöldök festése következik. Jellemző volt a “szomorú kiskutya” tekintet, amit a szemöldök szélének hosszan lefele ívelő vonalával lehet elérni és a szemhéj szélére húzott fekete ceruzavonallal, amit az ujjukkal kentek el. A szemek világosságának fokozásáért éjszakára bátran festették ki szemhéjukat erőteljes, fekete színnel. Megjelentek az első szempillagöndörítők és vízálló szempillaspirálok, valamint a kezdetben testszínű, majd színes szemhéjfestékek. Az addig halványszínű száj végre erőteljes, sötét színt kap, aminek elterjedésével elkészültek az első fémtokos rúzsok, és 1927-ben 'világra jön'az első csókálló rúzs. Rájöttek, hogy az erősen festett, szív alakú száj rendkívül csábító és kiemeli a fogak ragyogását. Az általánosságban jellemző fehér bőr divatját pedig Coco Chanel váltja fel, aki 1925-ben divatba hozza a napbarnított bőrt, ezzel szimbolizálva a jólétet és az egzotikus helyekre való utazás lehetőségét.

Végül néhány fotó a húszas évek ihlette mai sminkekről: