Ha túl görcsösen vágyunk rá
Az ember vágyai és a valóság nem mindig találkoznak. Legalábbis előfordult már mindannyiunk életében, hogy az, amit nagyon akartunk, nem jött össze. Pedig mi tényleg, igazán vágytuk azt.
Nézzük a férfiakat, nézzük a nőket, és gyakran felmerül a kérdés egy-egy pár kapcsán, hogy vajon ez a két ember miért alkot egységet? Sokszor megítélünk dolgokat úgy, hogy közel sem látjuk a valóságot. Nem látunk tisztán, csak szemlélők vagyunk.
Nem értjük, hogy hogyan lehet az, hogy ha valaki érdekel minket, és ismerkedünk vele, majd gyorsan félbeszakad a dolog, akkor mi áll a hátterében? Megesik ugyanis, hogy a másik utána könnyeden találkozik valakivel, akivel se perc alatt létrejön a kapcsolat. Az a kapcsolat, amiben nekünk lenne helyünk...Ilyenkor pedig csak csodálkozva nézünk és kérdezzük magunktól, vajon mit rontottunk el? Mitől sikerül annak a másiknak elérnie azt, amire mi vágytunk igazán? Keserű a pirula, de le kell nyelnünk és belenéznünk a tükörbe, ugyanis a dolog mozgatórugói sokszor valóban mi vagyunk.
Amikor hosszú ideje vágyunk valamire, hajlamosak vagyunk olyan hévvel akarni, hogy teljesen megfeledkezünk önmagunkról. Nem ismerünk határokat, sem türelmet. Akarjuk, azonnal, és ha remény csillan az iránt, hogy talán most sikerülhet, szinte rögtön elveszítjük a józan ítélőképességünket. Nem hiba, ugyanakkor ezzel szinte biztosan halálra ítéljük az induló románcot. Ugyanis annyira görcsösen próbálunk megfelelni a másiknak, hogy ő elkezdi fojtogatva érezni magát. Ő sem fogja érteni, hogy hova tűnt az amúgy vicces, szimpatikus nő belőlünk. Csak azt fogja érzékelni, hogy valami nem oké. Valami nem klappol, szorítja a helyzet, így mit fog tenni? Menekül. Persze lehet a másikat hibáztatni, amiért nem volt elég türelmes, hogy kivárja azt, ameddig mi stabilizáljuk a lelkünket és végre lazábbra engedjük saját magunkat.
Ugyanakkor, ha mélyen belegondolunk, mi is hasonlóan éreznénk magunkat. Mi sem arra vágyunk, amikor valaki falhoz állít, és sarokba szorít. Így nézve jogosan merül fel a kérdés a másikban, hogy miért is akarna velünk tovább mélyülni? Aztán persze gyakran egészen hamar szemtől szemben találjuk magunkat azzal a ténnyel, hogy az, akire vágytunk, már valaki más oldalán mosolyog, boldogan.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez