Sosem mondjuk ki, hogy mennyire fájó is az az érzés, amikor nem kellünk. Azért, mert éppen eléggé nehéz magában a tudat is, hogy nem vagyunk elegendőek a másik számára. Nem tudunk még nyakunkba venni egy olyan érzést is, ami visszatükrözi a másik szemével látott önmagunkat. A legnehezebb játszma azonban az, ha nem kellünk, de mégis megszorít.

Ha nem kellek, ne nézz így rám többé. Ne nézz úgy, hogy a szemeidben látom, éget a tűz irántam. Ha nem kellek, ne kérj arra, legyek melletted, amikor valami bánt. Megteszem majd, hidd el anélkül is, mert nekem te kellesz, és nem félek felvenni a kesztyűt érted…

Érted, kiért hegyeket mozgatnék meg. Ki, ha nem is kérné, érted leláncolnám szívemet, bár rég megtettem már. Ha nem kellek, ne tarts folyton ridegtartásban, mert a szívem köré falakat emelsz és megfagyasztod a lelkemet annyira, hogy hiába lesz forró az érintés, nem olvasztja már semmi sem.

Ha nem kellek, ne fogd meg a kezem, ne mutasd azt nekem, hogy számít, amit érzek. Ne hazudj a szemembe többé, ha nem kellek, nem kell a látszat sem, nem kell azt mutatnod, én vagyok az egyetlen. Ha nem kellek, ne tegyél úgy, mintha értem élnél. Ne mosd össze a képzeletet a valósággal és ne szórd a szememre a hamis illúzió csillámporát. Ha nem kellek, ne mondd, hogy enyém a szereteted, ne formálj a meg sem lévő érzelmekből szavakat. Hiszen olcsó és fals az egész. Ha nem kellek, nem kérem, hogy hozz nekem rózsát, nem kérem, hogy ölelj át, mikor a szemembe könnyek szöknek. Ha nem kellek, nem fogom elvenni a szabad perceidet, nem leszek útban. Ha nem kellek, nem nézlek majd, csak titokban. Ha nem kellek, nem leszek az, ki mindig mosolyog rád. Ha nem kellek, nem kérem tőled sem, hogy mosolyogj rám csendesen. A szívem mozgatórugója te vagy, és összeszorult torkomon a szavak sem jönnek most ki már. Nem kellek neked, elfogadom, el is kell, tudom jól már. Hiszen így nem teljes ez a kép. Egyoldalú érzések, egyoldalú mosoly, egyoldalú szívdobbanás. Ilyen ez a szerelem? Ilyen az, ha nem kellek már?

Ott vagy minden hangban, ott vagy minden lépésben és minden gondolatfoszlányban. Vajon te tudod egyáltalán mit jelent az, hogy félelem? Ami akkor tör rám, mikor csendes a végtelen, és mikor gondolataim előrébb járnak, tudván félek attól mi nem lesz, ha elveszítelek. Nekem te több vagy, mint szemfényvesztés vagy egy utolsó kimenetelű rombolás. Most nézek rád és azt kérdezem szavak nélkül: ha nem kellek neked, miért rándul össze a lelked, ha meglátsz az utcán? Miért tudom, hogy minden gondolatod mögött én állok már? Ha nem kellek, miért perzsel fel az, ahogyan megérintem a tested, és a lelked egyaránt?

Mondd csak, kellek én igazán?

Továbbiak itt és itt!

• érzelmek férfi kapcsolat lélekhangok nő szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!