Nincs ember, akit ne tesztelne le az élet, hogy mennyire hisz magában, mennyire is áll önmaga oldalán. Tudod miről beszélek, ha utasítottak már vissza, aláztak már meg, hagytak már el, éreztették veled, hogy nem vagy elég jó, nem kellesz és nem kell az sem, amit adni tudsz. 

Az ilyen pillanatokban azt kérdezi tőled az élet: elhiszed ezt? Elhiszed egyetlen ember ítéletét, elhiszed, hogy kevesebbet érsz, csak azért, mert ő nem fogad el? Elhiszed neki, hogy nem vagy szerethető, csak azért, mert ő képtelen szeretni téged? Vagy megfogod ilyenkor önmagad kezét, és azt mondod: nem baj…most kicsit romokban heverünk, de itt vagyunk, és talpra fogunk állni.

Ha nehéz, ne akarj rögtön erős lenni…ezzel csak elnyomod a fájdalmat…nem baj, ha sebezhető vagy….Hagyd egy kicsit fájni magad…Ha hagyod, könnyebben múlik…Az a könnycsepp, ami kigördül a szemedből, az is adhat ragyogást neked.

És ne értékeld le magad! A nehéz pillanatokban láthatod, hogy mennyi barátod van…hogy mennyien szeretnek, hogy mennyien állnak melléd, hányan fogják meg a kezed. Jó, tudom…Ő, pont nincs köztük. Ő, aki a legjobban kéne neked, akinek az érintése, a hangja, a nevetése a legjobban hiányzik…Ne akard pótolni gyorsan. Ne pótlékot keress, hanem saját magaddal törődj! 

A saját ragyogásodat állítsd vissza, ami ott van még akkor is, ha éppen nem érzed…Ha éppen összetörtél, mert összetörtek. A saját csodádra figyelj! Ismerd el magad! Ismerd el, és légy hálás magadnak, légy hálás azoknak, akik segítenek és támogatnak! Kérdezd folyamatosan: szerethetem még mindig magamat most? Ebben a pillanatban is? Hogyan lehetek most kedves magamhoz? Mi az a kedvesség, erő és bátorítás, amit most beengedhetek az életembe? Hogyan lehetek ebben a helyzetben is ragyogó?

Túl fogod élni…naná, hogy túl fogod…

…Mert csodálatos vagy… 

Ne annak higgy, aki nem látja!!!

Hidd el magadnak!

• csalódás elhagyva érzések önbizalom

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!