Akkor alcímnek legyen valami ilyesmi, hogy a „a sikeres nő pedig az, aki képes egy ilyen férfit találni”. Jó értem én, hogy nem szabad ma 2021-ben általánosítani, meg különben is a pénzügyek terén ma már sokkal kisebb a különbség a nemek között, mint régen.

Persze a tény attól még tény marad, ha egy bizonyos kor után a férfi még mindig mamahotelben lakik, kombinált bérlettel közlekedik, akkor viszonylag kevés hölgyet fog érdekelni az, hogy feromon felhőben úszik a buszmegállóban a mínusz 10 fokban télen. Na de miről is fogok most írni? Hát természetesen azokról a fránya anyagiakról, pl arról is, hogy van-e esély egy friss párkapcsolatot felépíteni komolyabb pénz nélkül, vagy ez ma már teljesen esélytelen. Szerintem ez téma egyébként semmiben nem különbözik egy jó szextől, azaz ha nincs szex valamilyen szimpla oknál fogva, akkor mindig azon jár az eszed, ha meg van, akkor minden máson, csak a szexen nem.

Hogyan fogom kifizetni a mozijegyet, a popcorn-t, hogyan hívjam meg egy kávéra, mi lesz, ha azt mondja, hogy kicsit éhes vagyok, válaszoljam majd azt neki, hogy menjünk fel hozzád, biztos van valami kajád a hűtődben? Nem egyszerű tehát a válasz, de azért én azt gondolom, hogy attól, mert nem vagy tömve zsettával, még nem kell feladni a párkeresést, de sokkal megfontoltabbnak és kreatívabbnak kell lenned, hogy zökkenőmentes legyen az eleje, míg kialakulhat valami köztetek.

Az első és egyben legfontosabb tanács, tőlem - neked, hogy a szűrőidet úgy állítsd be, hogy a „szponzorvadászok” észre se vegyenek…

Egy rakás kellemetlenségtől megkíméled magadat. Ne próbálj meg többnek látszani, mint ami vagy a valóságban, tegyél fel magadról szociálisan kreatív fotókat, pl ahogyan egy tömegközlekedési eszközön állsz/ülsz, vagy ahogyan a tesco-ban vásárolsz, már is „balra húznak” majd az olyan hölgyek, akik nem téged keresnek a „látvány” miatt. Ezzel szemben erősíts meg azt, hogy te azért nem vagy egy hajléktalan, erre is vannak módszerek, de erről most nem akarok litániákat írni. Volt egyszer egy randim, ahol „gyanús” volt a hölgy, ezért a második randi előtt felhívtam, hogy a mercim szervízben van és csak egy renault kisteherautóval tudok érte menni és szeretnék enni egy vaddisznókolbászos szendvicset street food-ban, van-e kedve velem tartani. Jött is a válasz, hogy ő nem eszik az utcán, meg nem fog koszos teherautókba beülni, meg aztán nem is egymást keressük. Persze egyszerűbb lett volna, ha az első randira nem egy menő helyre viszem el vacsorázni, de hát annyira kívántam az a fajta minőségi ételt (a hely nevét, direkt nem írom le), hogy elfelejtkeztem a legfontosabb szabályról, azaz az első randit nem egy puccos helyre kell szervezni, hanem bőségesen elég egy szimpla kávézó.

Nyilván szörnyű ez, hogy stratégiákat kell gyártani, de nincs pénzed, akkor már eleve egyszerűbb a helyzeted, persze csak akkor, amennyiben azért kinézel valahogy, mert ha szarul is nézel ki, ráadásul pénzed sincs, akkor nagyon nem lesz könnyű csajozni. Azért azt gondolom, hogy heti pár ezer forintot azért félre lehet tenni egy kávézóra, egy hamburgerre sült krumplival, egy kedves, normális hölgy nem várja el tőled, hogy csilliárdokat verj el rá egy randin. Szerintem 8-10 ezer forint közötti összeg kigazdálkodható, még akkor is, ha le kell mondani valamiről ezért.

…”Nehogy már gondot okozzon megvenni egy 2000 eurós Gucci táskát az Andrássy úton, ha megkívánom”…

Ez a fenti mondat, konkrétan elhangzott egy telefonbeszélgetés alkalmával, nem az írói fantáziám szüleménye. Nyilván ez a hölgy, egy ostoba, arrogáns idióta volt, hiszen ha kicsit eszesebb aranyásó lett volna, akkor pontosan tudja, hogy ez nem így megy, még egy milliárdos sugar daddy esetében sem, hiszen ezek a fajta jelzőtáblák, rendkívüli ellenszenvet váltanak ki. Nem akarok én tanácsokat osztogatni, de finoman rávezeted a dolgokra, véletlenül „elszakad” a régi táskád az autójában, aztán megy minden magától, ahogy a nagy könyvben meg van írva, esetleg kivárod, míg magától szeretne neked örömet okozni, pl egy Gucci táska megvásárlásával. Szóval én azt gondolom, hogy nagyon komoly csalódásoktól, sőt konfliktusoktól is megkímélheti magát az, aki jól feltérképezi a másik egzisztenciális helyzetét. Ehhez persze nem árt némi intelligencia is, hiszen az sem jó, ha a másik azt érzi, hogy a zsebében turkálás a célod. Erre azért rengeteg jó megoldás van, hiszen ha valakinek vannak tervei, utazásai, sőt még a vásárlási szokásai is jól megmutatják, hogy hová tart, milyen a pénzügyi helyzete, de a legfontosabb talán az, hogy célként tekint-e a pénzre, vagy egyfajta eszközként ami táplálja az egóját, vagy szimplán csak minőségi életet szeretne élni belőle.

Konklúzió, szerintem nem a pénztárca mérete a lényeg…

Nem az számít, hogy tele vagy-e mint egy Rothschild báró, hanem az, hogy megtaláld azt a partnert, aki ugyanazt gondolja pénzzel kapcsolatban, mint te és a saját szinteden szeretne élni, nem jobban, de nem is kevesebben! Az is járható út, ha az egyenlőtlen anyagi helyzetet őszintén el tudjátok majd fogadni, de ez rendkívül veszélyes út, tele van hosszútávon buktatókkal, hiszen aki a több pénzzel rendelkezik, többnyire ő kezeli a „kasszát”, az ö döntései jelentősen meghatározzák a párkapcsolat egzisztenciális fejlődési részét. Sokszor az ő szava lesz a döntő egy-egy nyaraláskor, fontosabb dolgok kiválasztásánál, ezért is lehet mélyvíz a nagy anyagi különbség. Legyen itt végszónak hát, a saját kis butyuta életfilozófiám a témában, azaz…

„Boldog és büszke disznó szeretnék lenni, amikor meghalok, ezért nem dörzsölődöm a böllér csizmájához”… 

• aranyásók férfiszemmel stylemagazin férfiszempont

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!