Annyi mindent tehettem volna veled. Elindulhatnánk hosszú vándorútra, útközben megállnánk a benzinkúton hűtött szendvicset venni. Te biztos bosszankodnál, hogy lehet ilyet enni.

Majd mikor megérkezünk az Adriához, kibonthatnánk egy üveg bort. Mellette hosszasan elemezgetnénk azokat a nőket, akik végül mégsem szerettek. Reggel idegen párnahuzaton lélegezhetném be az illatod, mert olyan jó, mikor nem otthon vagyunk, úgy tűnik, mint egy kicsi kaland. Este rákot ennél, én biztos kalamárit. Sopánkodhatnál újra az ízlésemen. Látod, ilyen jó lett volna, ha legalább egyszer eljöttél volna az Adriához velem.

Aztán csak úgy élnénk. Néha berúgnánk két nyaralás közt. Főznék neked otthon, közben számon kérnélek a tegnapi jelentéktelen dolgok miatt: "- Ki volt az a nő? - Drágám, ugyan, nem is ismerem!" Vacsora után lezuhanyoznál, és furán, félszemmel bámulnál rám, miért pakoltam a fürdőszobád a dolgaimmal tele. Majd megszoknád azokat a dolgokat. Ugye micsoda jelentősége van egy félig használt dezodornak, ami nem is a tied?

Annyi mindenki lehettem volna veled. Például csak az az egy, aki éjjel betakar, ha önkívületi állapotban lehúzza rólad a takarót, de mindig felkel arra, mikor te fázol. Vagy aki reggel kiviszi a szobából a szennyest, a félig kiivott poharat, kikapcsolja az adás végén a televíziót, megmelegíti a tegnapi levest. Annyi mindenki lehettem volna veled, például az az egy ember, aki felneveli a gyermekeidet!

                                                                                                                                    Szentesi Évi

                                                                                                                         http://www.ruzsestukor.hu

• rúzs és tükör szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!