Avagy 21. századi szeretetéhség, melyre talán most mindennél jobban vágyunk. Hajtjuk a szeretet, szaladunk utána, könyörgünk érte, magunkhoz akarjuk szorítani, és mégis éhínséget érzünk ott legbelül. Ha az otthonunkban szeretet honol, mindenünk megvan.

Ha az otthonból tudunk töltekezni, akkor máris lendületesebben megyünk munkába. Ahol, ha szintén kapunk elismerést, és szeretve levést, sokkal motiváltabbak vagyunk. Ha lemegyünk a boltba és ránk mosolyog a kenyeres pult másik felén lévő hölgy, és te visszamosolyogsz rá, az szintén hozzájárul a jó kedvünkhöz.

Mi a helyzet akkor, ha nincs ki mellé odakucorodni a nap végén, ha nincs elismerés a munkahelyen, és közértben is morcos a néni? Miből töltekezzünk? A kulcs az volna a szeretet kapujához, hogy kapcsolatból, kapcsolatba menekülsz, egészen addig míg meg találod a lelki társadat? A válasz kiábrándító lesz, nem ez a megoldás.

A kulcs te magad vagy.  Szeresd magadat. 

Talán már elcsépelt, talán már ezerszer olvastad, mégse tettél érte semmit.

Itt és most van az idő, hogy el is kezdd szeretni magadat.

Ez a 2020-as év mintha mindenki számára az újratervezés időszaka, az önmagunk megismerése, a lecsendesedésé, a kapcsolatok átrendeződésének az éve volna. Amikor felismerjük, hogy nem mindegy kivel töltjük az időt, és azt milyen minőségben tesszük. Amikor keressük az életfeladatunkat, és a békénket saját magunkkal, értékelve a csend mibenlétét. Vágyunk arra, hogy a nyüzsgő hétköznapok után elszökjünk egy olyan helyre, ahol nem ismer senki.  Elkávézgatni órákon át egy bögre társaságában, hálóruhában a verandán és hallgatni a kakas kukorékolását. A jelenben létezni, érezve a  friss, reggeli szellő érintését az arcodon, azt ahogy mezítláb a hajnali harmatos füvön végigsétálsz…

Mégis, Te ott fekszel a pokrócba burkolózva, ki se bírsz kelni az ágyból. A másik felednek hitt valaki, egyik napról a másikra eltűnik. Azt érzed, hogy te mindig csak adtál magadból…. Energiát fektettél olyan kapcsolatokba, ahol csak addig kellettél, míg a gondjukat elpanaszolták neked, amikor hozzád fordultak, ha segítség kellett. Amikor magányos éjszakákon téged találtak meg, és a saját egojuk belőled táplálkozott.

Akkor kezded el magadat igazán szeretni, ha eljutsz arra a pontra, hogy megtanulsz az ilyenekre nemet mondani.

Rájössz arra, hogy legyen csak két-három igaz barátod, de tudod, hogy ők akkor is ott vannak melletted, amikor neked van világvége hangulatod vagy épp örömöd, amiben ők is osztoznak. Amikor jól érzed magad egyedül is. Amikor nem érdekel, hogy mit fogsz enni, mégis betoppan a barátnőd egy tál brassóival és még jár mellé, langyos málnás piskóta is.  Amikor azt súgja a kisfiad a füledbe, hogy ‘Anya, te vagy a világ legjobb anyukája.’ Ők és ezek a pillanatok az igazán felbecsülhetetlen értékek. Te pedig végre megszereted a vonásaidat,  a saját kedvedre öltesz magadra ruhát, és akik körül vesznek, úgy szeretnek ahogy vagy. Végre megérted, hogy nem a másik féltől függ a boldogságod.

Nem tehetjük meg, hogy hetente elszökünk egy lakatlan szigetre. Éreznünk kell azt, hogy nekünk ott legbelül meddig jó és komfortos. Tudatosan törekedjünk arra, hogy a gondolataink ne a borús jövőkép, hanem a ma hálája körül keringjen. Az érzelmileg intelligens embert nem elégíti ki csak ez digitális világ, helyette felismeri az emberi értékeket és vágyik arra, hogy a természetet meghódítsa vagy csak a könyv lapjaiba beleszippantson. Légy tudatosan a jelened nem csak részese, hanem alkotója. Ha megszereted mindazt, ami és akik körülvesznek, és aki vagy, nem fogod érezni a szeretet hiányát sohasem.

• érzések önszeretet pszichológia

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!