Sok ember hiszi, hogy a tervezéssel megkönnyítik az életüket, igen ám, de mi van akkor, ha bizonyos dolgokat túlságosan is meg akarunk tervezni, irányítani. Túl agyalunk valamit és a végeredmény is várat magára, mert túl sokat görcsölünk? Ha a fejedben élsz, nem élsz, szoktam mondani magamnak is, emlékeztetőül. Összeszedtünk pár gondolatot, hogy milyen az, amikor túl sokat gondolkodunk.

Magadban énekelsz, de senki sem hallja

A fejedben élni és csak gondolkodni bizonyos dolgokon cselekvés és elhatározás helyett, olyan, mintha csak magadban dúdolnál, de kívül senki nem hallja a csodálatos hangodat. Ugyanez a helyzet a nagyszerű terveiddel is, amiket újra és újra átrágsz, kidolgozol, de csak az elmédben kapnak helyet, a valóságodban nem, mert nem hozod létre őket, nem ülteted át a gyakorlatba.

Rossz fókusz

Az elmédben barangolva bele fogsz ütközni az egodba. Az egod pedig szeret visszahúzni, félteni, ő nem mer kockáztatni, ezért egy rakás negatív hozzáállást fog benned generálni, hogy megvédjen mindentől, különösen az ismeretlentől, a változástól. Ha nem csak gondolkodsz, hanem aktívan cselekszel is, nem is lesz időd ilyenekre gondolni.

A megszállottság nem pozitív erő

Attól még, hogy megszállottan gondolkodsz valamin, nem indítasz el változást az életedben. Ez az erő nem létre hoz valamit, nem erőt ad neked, hanem rombol kívül és belül. Észrevetted már, hogy minél jobban akarsz valamit görcsösen, annál távolabb kerülsz tőle? A megszállottság valójában félelem, kishitűség, azért agyalsz annyit, mert nem vagy biztos magadban és az ügyedben, amiért harcba indultál. Ha pedig nem hiszel magadban eléggé, akkor hogyan is válthatnád valóra azt, amit annyira szeretnél?

A fejedben a félelmek hamarabb megtalálnak

Ha állandóan az elmédben éled az életedet, akkor valójában a félelmeid fogságában vagy. A félelem az egyik legnagyobb visszahúzó erő és ha a fejedbe menekülsz teret adsz nekik, hogy behálózzanak. Amikor könnyedén éled az életedet, amikor jelen tudsz lenni, akkor kiszakadsz a fejedből, és a félelmeid szertefoszlanak. Sok félelmet át lehet írni, ha megkérdőjelezzük őket, valóban van hatalma felettünk? Tényleg még mindig elhiszem? Vagy volt már, amikor felül tudtam emelkedni bizonyos helyzeteken és csodával határos módon minden megoldódott? Ha az utóbbi igaz, akkor miért ragaszkodunk a vélt félelmeinkhez és miért nem vesszük azt észre, hogy már ettől sokkal többek lettünk. Ha egyszer valami sikerült, bármikor képesek vagyunk rá újra.​

• agyalás figyelem önismeret stagnálás stressz túl gondolás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!