Éppenhogy csak találkozott a tekintetünk, és a gyomrom, a szívem, egyszerre adta a felismerés jelzéseit. Villámcsapásként, valami varázslatosságot csempészve a világomba, és bizonyosan tudtam, valami örökre megváltozott, bár még magam sem értettem, mi ez a különös érzés. Nem ismerlek, mégis úgy érzem, mi már találkoztunk...

Életünk főhősei kitűnnek a szürke hétköznapjainkból, és kitüntető szerepeiket, sokszor csupán, egy megmagyarázhatatlan érzés eredményezi, ami addigi életünket, gyökeresen megváltoztatja. Mintha, kivételes rendezőelv, és véletlenek sokasága lenne abban, hogy akkor, ott, két embernek találkoznia kell, mert szükségszerűen megértek rá, és most jött el az ideje, hogy ez a találkozás, megajándékozza tanításával mindkettőjüket vagy elindítsa őket egy úton.

Az ilyen egymásra találásokban, nem csak a körülmények sorsszerűek, és különlegesek, hanem az a szimpátia, az az érdeklődés, ami úgy lobban fel a semmiből első pillanatra, mintha már ismernénk egymást. Ott van az a „bumm” és nem tudod hova tenni, nem tudod észérvekkel alátámasztani, mert ez meghaladja a földi korlátaidat, de egy belső sugallattól, biztosra tudod, bármilyen őrültség is, ez most valami más.

A lélekvándorlásban hívők azt mondják, a lelkek emlékeznek, és felismerik egymást, és mivel mással is lehetne magyarázni azt, hogy valakivel találkozunk, és olyan mintha valahonnan ismerős lenne? Az agyunk nem tudja alátámasztani ezt a bizonyosságot, nincsenek fellelhető közös emlékeink, mégis elárasztja a belsőnket egy érzés, egy felismerés, egy indokolatlan vonzalom, és összetartozás érzés. A karma, vagyis az ok, és okozat törvénye szerint, (amit nem keverhetünk össze a sorssal) a lélek, a kiegyenlítődésre törekszik, és az univerzum, fantasztikus rendezői készséggel simítja ki ezeket a ráncokat.

Amikor a lélek, alkalmassá válik a számára éppen aktuális lecke befogadására, a feladat teljesítésének lehetőségére, és ezzel együtt egy „törlesztésre” is, kikerülhetetlenül találkozunk „adósainkkal”. Talán mi terveztük leszületésünk előtt, és ez a hatalmas energia, csak segít minket jelekkel, egymás felé venni az irányt. Az ismerősség, és a különleges vonzás érzése, nem csak egy bizonyosság egy előző életbeli találkozásról, hanem egy kapocs is, egy katalizátor, annak érdekében, hogy a két ember megoldja a közös feladatot. Az ilyen intenzíven megélt erős érzelmeket kiváltó sorsszerű találkozások, általában elvarratlan párkapcsolati szálakból, esetleg haraggal elvált párkapcsolatokból kerültek át jelenlegi életünkbe, vagy a vágy, ami akkor beteljesületlenül maradt, olyan erős volt, hogy áthoztuk magunkkal ebbe az életünkbe, hogy most rendezhessük.

• ajándék előző élet érzés felismerés különös találkozások sors találkozások

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!