Mindent a Mikulásról

Ebben a feje tetejére állt, rohanó világban létezik egy dolog, ami mindig is állandó és megkérdőjelezhetetlen volt: a Mikulás. Mióta az eszünket tudjuk, mindig eljött, bekopogott az ablakon, kitömte csokival a legszebb csizmácskánkat, aztán eltűnt az éjszakában, akár a kámfor. Persze mindezt akkor, ha énekeltünk neki valami szépet. Mégis: a Mikulás gyermekkori filozofálásunk egyik alapkérdése volt.

Persze abban mindenki egyetértett, hogy létezik, hiszen akkor ki elégítené ki az édesszájú kiskölkök igényeit? Naná, hogy létezik, csak ilyesmi kérdések merültek fel: hogyan járja körbe a világot egyetlen éjszaka alatt? Hogyan tud repülni a szánja? Vajon az amerikai filmekben miért ő viszi karácsonykor az ajándékot, és miért nem a Jézuska? Számos fondorlatos kérdés merült fel tehát ifjú elménkben, melyekre csak hosszú évek múltán kaptuk meg a választ. Például akkor, mikor a szülők kegyetlenül közölték, hogy az egész csak mese habbal, és ők vesznek mindent. Aztán, ahogy telnek-múlnak az évek, szerencsére mégis tanulunk valamit a Mikulásnap eredetéről, hogy megnyugodjon a lelkünk: mégsem csaptak be minket egészen.

Photo by: Gpointstudio/ Getty Images

Mikulás, alias Szent Miklós legendájára épül minden. Ő ugyanis egy létező ember volt, nem más, mint a római provinciában fekvő Myra püspöke. Egyszerű emberként élt a nép között, a szeretet iránti elköteleződése emelte szentté. Állítólag olyan jóságos volt, hogy éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, december 6-án pedig piros palástban, püspöksüvegben, pásztorbottal a kezében járta a vidéket, hogy apró meglepetéseket és elemózsiát osszon a rászorulóknak. Létezik azért egy gyönyörű szép, kiemelt történet is: a legenda szerint a püspök városában egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni, ezért azt gondolták, örökre hajadonok maradnak. Ámde Miklós egy nap elhatározta, hogy segít rajtuk - de titokban. Ezért három éjen keresztül egy arannyal teli erszényt tett a szegény ember ablakába. A harmadik éjjel azonban az ablak zárva volt a kinti fagy miatt. Miklós püspök ekkor felmászott a tetőre, hogy a nyitott kéményen át dobja be az aranyat: terve sikerrel járt, az értékes erszény éppen a harmadik leány kémény alatt száradó harisnyájába pottyant. Ezen az éjjelen az apa megleste az adakozót, hogy megköszönje, de Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel. Akármennyire is igaz ez a szép mese, mindenképpen példaértékű. Nem csoda, hogy később a gyermekek és diákok védőszentjévé vált, ezért a népi vallásosság hatására kialakult Mikulás elődjének tartják.

A Mikulás szó egyébként cseh származású, a hozzá kötődő ajándékozási szokások pedig osztrák hatásra terjedtek el Magyarországon. Szent Miklós fenti legendái és a szent december 6-iki egyházi ünnepe kapcsán terjedt el a 19. században (olyan 1856 körül) a városokban, hogy a Mikulás az ablakokba helyezett, kitisztított kis cipőkbe szaloncukrot vagy kisebb édességekből és déligyümölcsökből álló piros csomagot tesz december 6-án. Ekkor még csak a Mikulás nevet használták, de nálunk használatos még az 1950-es évek óta elterjedt Télapó-elnevezés is, ami valószínűleg teljesen téves összemosása a különböző kultúrkörök hagyományainak. Szóval gyakorlatilag Szent Miklós és egy mitikus lény összemosása a mi Mikulásunk/Télapónk.

Egy elterjedt nézet szerint mitikus eredete nem másban, mint Odin germán főistenben gyökerezik! Ő persze még nem a jóságos, pirospozsgás öregember, hanem kettős személy: jóságos alakja ajándékot oszt, míg büntető alakja ijesztgetett. A falvakban egészen a 20. század utolsó végéig élt a lánccsörgető alakoskodás, „Láncos Miklós”, akit végül kiszorított a jóságos Mikulás alakja. A hozzáköthető magyar néphagyomány azonban a globalizáció hatására megváltozott: Mikulás eredetileg a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak. Manapság viszont országonként más-más alak, aki a mi jóságos Mikulásunk megfelelője, Lappföldön él (vagy az Északi-sarkon). Mikulásnak haladnia kell a korral, ezért egyre inkább modernizálódik, elüzletiesedik (mint minden más ünnep). 1939-ben Bob May megírta Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét, azóta szánhúzó rénszarvasainak neve is van: Rudolf, Fürge, Sármos, Talpas, Kerge, Csámpás, Torkos, Bátor és Szélvész. Mintha valami furcsa fiúbanda lenne. Krampuszokról és manókról is alig hallunk, a Télapó manapság már csak jutalmaz. Apropó, Télapó! Gondoltátok volna, hogy ez az elnevezés állítólag szovjet propagandaként terjedt el a köztudatban? Bár már Arany János és Krúdy Gyula is ismerte jóval hamarabb, az 1950-es évektől igyekeztek átállni erre az elnevezésre, mivel ez az orosz „Fagy apó” tükörfordítása.

Persze nem csak nálunk jár ám ilyenkor a Mikulás! Nézzük, melyik kultúrában hogy hívják, és mikor várják az ajándékot:

Amerikában és Kanadában a globalizált Santa Claus a kilenc repülő rénszarvas által vontatott szánjával december 25-én egy éjszaka alatt körbejárja a Földet, és a kandallóra tett zoknikba, harisnyákba apró ajándékokat helyezve lepi meg a gyerekeket, akik tejjel és süteménnyel várják. De nem csak itt: Angliában Father Christmas, Franciaországban Père/Papa Noël, míg a spanyol nyelvterületeken (Spanyolország, Brazília, Peru) a nagyon hasonló nevű Papá Noel viszi az ajándékokat.

Németországban Nikolaus a Mikulás, aki nem tévesztendő össze Weihnachtsmannal, a Karácsonyapóval!

Oroszországban Gyed Moroz, a „Fagy Apó", illetve a Fagyok Nagyapja ajándékoz, aki Babuskával és unokájával, Sznyegurocskával (Hóleány) jár.

Olaszországban vízkeresztkor egy nő, La Befana (vagy más néven Babbo Natale) az ajándékozó.

Lengyelországban a Święty Mikołaj látogatja meg a gyerekeket, Romániában Moș Nicolae, Baszkföldön Olentzero, Norvégiában Julenissen.

Dániában a Julemand, a Karácsonyember látogat és Grönlandon lakik. Őrá hasonlít Jultomten, a svédek ajándékhozó manója. Hollandiában pedig a „Sint(er) Klaas”-nak nevezett Mikulás fehér lovon jár.

Sőt, a Télapó olykor egészen messze keletre is ellátogat. Japánban Santa-szan, vagy Hoteiosho (az ajándékot hozó isten) látogatja meg az embereket, Kínában pedig Sengtan Laozsen. Marokkóban nem mást, mint Fekete Pétert várják a gyerekek!

Érdekes, hogy a Télapó mellett a Jézuskát is sokfelé várják: Mexikóban Niño Dios, Costa Ricában és Kolumbiában pedig El Niño, vagyis a Jézuska veszi az ajándékokat,Finnországban/Lappföldön természetesen az általunk is ismert, eredeti és utánozhatatlan Joulupukki, vagyis az igazi Mikulás él! Kellemes ünnepeket kívánunk!