Rózsaszín köd, pillangók játéka a gyomrunkban, az a bizonyos kémia. Felfokozott érzelmek, viharok és szélcsendben járt érzéki násztáncok. Honnan tudjuk, hogy tényleg szerelmesek vagyunk vagy csak egy múló szeszély kerített minket hatalmába? Egyáltalán tudjuk, hogy mi az igazi szerelem? Thich Nhat Hanh Zen mester gondolatai az igazi szerelemről.

Többször féltettem már ezt a kérdést én is magamnak: Mi a szerelem? Van tini szerelem meg van felnőtt szerelem? Volt olyan ember az életemben, aki iránt sokkal többet, különlegesebb érzést éreztem, mint bárki más iránt? Megkülönböztethető? Vagy ez az érzés újra és újra átélhető?

Van egy homályos elképzelésünk, hogy milyen az igaz szerelem. Szenvedélyes érzelmekkel idealizáljuk azt a bizonyos szeretett embert. Kétségbeesetten keressük a nagy világba a másik felünket, azt hisszük, hogy rá kell találnunk és majd akkor, csak akkor, végre nagyon boldogok lehetünk. Aztán a belső világunk csöndjében, folyton attól rettegünk, sosem fogjuk Őt megtalálni.

Dualitásban élünk, a nő vágyakozik a férfi után és a férfi a nőre, ez az érzés természetes.

Egy percig sem gondolunk arra az egyszerű tényre, hogy a szerelmet nem kell keresni és főleg nem kívül kell keresni, mindig a rendelkezésünkre áll, minden pillanatban ott rejtegetjük magunkban. A szerelem nem egy nyeremény és nem csak akkor lehetsz ennek a csodának részese, ha szerencsés vagy, ha megcsókoltad a varangyos békát, vagy ha elbántál a hét fejű sárkánnyal.

Thich Nhat Hanh szerint a szerelem sokkal egyszerűbb és csak mi komplikáljuk túl, mi kötjük másokhoz ahelyett, hogy önmagunkban rálelnénk. A másik ember mindig csak előcsalogatja azt az érzést, ami bennünk mindig is ott volt.

Thich Nhat Hanh elmondja, hogy az igaz szerelemnek négy eleme van, de mielőtt átadná magát ezeknek az elemeknek, elmondja:

"Az igaz szerelem boldoggá tesz, és boldoggá teszi a másik embert."

• buddhizmus feltételnélküli szeretet spirituális szerelem zen

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!