Cyberbullying- az elektronikus zaklatás

Talán sok ember számára még ismeretlen az a fogalom, hogy elektronikus zaklatás. mégis napjaink egyik új formája az agressziónak, sőt egy olyan módja, amit nehéz kivédeni: legyen az felnőtt vagy gyermek. Az általános- és középiskolákban szinte mindenki átélte a csúfolódás és a kiközösítés kellemetlen helyzetét. A gyerekek többsége csendesen tűri a megaláztatásokat, ám néhányan mégis szembeszállnak rosszindulatú társaikkal, az „ellenséggel”.

Napjainkban elterjedőben van egy durvább, elektronikus úton továbbított, fenyegetésekből és zsarolásokból álló üzenetek sorozata, ahol az áldozat nem tud kilépni, nem tud szembeszállni az üldözővel. Ezt nevezzük cyberbullyingnek. Az elektronikus zaklatás eddig sem volt ismeretlen fogalom a szakemberek előtt, de a Facebook-generáció korszakában szinte mindennapossá vált, hogy bizonyos személyek kipécéznek másokat az interneten. Az agresszió új eszközeként látom mindezt. Ahogy a kor halad előre, és fejlődik a technika, úgy kap egyre nagyobb teret a cyberbullying. A legnagyobb veszélyben azok vannak, akik magamutogatók az interneten, és mindent kiteregetnek a magánéletükről a világhálón. Mindezzel nem azt mondom, hogy bujkálni kellene vagy ignorálni az internet adta lehetőségeket, hanem azt hangsúlyozom, miszerint az ember tanulja meg használni mindezt és ne sodródjon.

Súly, magasság, szexuális hovatartozás: Az esetek döntő többségében interneten éri utol áldozatát az a fiatal, aki eleinte poénos üzenetnek, divatos szóval „trollkodásnak” szánja manipulatív, becsmérlő leveleit. A csúfolódás tárgya lehet a másik súlya, magassága, származása, személyisége, de szexuális hovatartozása is. Szinte mindig tudatosan felépített üzenetsorozatról beszélhetünk, amelyek olyan súlyos károkat is ejthetnek a személyiségfejlődésében, hogy ez kihat az áldozat életvitelére, viselkedésére. A különféle csevegőszobákban, illetve közösségi oldalakon posztolt lejárató üzeneteket odáig fajulhatnak, hogy a tizenévesen nem tudja feldolgozni a nyomást, inkább véget vet életének. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban hetente látni és hallani a híradásokban olyan öngyilkossági esetről, amelyet az osztálytársak, „barátok” megalázó, lejárató viselkedése okozott.

Mit él meg az áldozat? Az áldozatokra jellemző, hogy kissé labilisak és az önértékelésük gyenge lábakon állnak. Mivel nem tudnak mit kezdeni ezekkel a specifikus zaklatási formákkal, egy idő után elvesztik a kontrollt. Állandó stresszhatásnak lesz kitéve a zaklatott. Előbb vagy utóbb passzívvá válik, ami fokozhatja a hangulatzavar kialakulását. A probléma ott van, hogy ezek az emberek kimerülnek, megtörnek: elfogadják a kiszolgáltatottság helyzetét, képtelenek kilépni ebből a körforgásból. Ha folyamatos bizonytalanságban van az áldozat, akkor egy idő után állandó „készenléti állapotban” lesz, ami a psziché számára megterhelő.

A zaklató lehet abszolút ismeretlen: Az úgynevezett cyberbully (zaklató) lehet olyan személy, akit egy adott korcsoport ismer- osztálytárs, rokon, barát, szomszéd-, vagy lehet egy netes közösségben egy idegen néven felbukkanó személy (chaten, álnéven regisztrált a közösségi oldalon, fórumok kommentelője). Nem kell, hogy az elkövető és a bántalmazott ismerjék egymást. A zaklató minden esetben kihasználja az információs oldalak adatait, amelyekkel veszélybe sodorja a kiszemelt áldozata - felnőttek esetén- megélhetését, állását, hírnevét. Tartalmazhat hamis vádakat, megfigyelést, riadalomkeltést, személyes adatokkal való visszaélést és szexuális zaklatást is.

Mit él meg a zaklató? Érdemes kiemelnem, miszerint minél kisebb a gyerek, annál nagyobb veszélynek van kitéve, hiszen nem tud kilépni az agresszió köréből segítség nélkül: a zaklató ő maga is tisztába van ezzel, így ki is használja a támadási felületet. Amíg az iskolában eseti, illetve szemtől szembeni, addig az interneten folyamatos és állandó lehet a zaklató jelenléte. Ez a jelenség semmiben sem különbözik a hétköznapi értelemben vett agressziótól, mert van egy agresszor és van egy áldozat, az elkövetési mód azonban másfajta. Hihetetlennek tűnhet, azonban a zaklató is hasonlóan gyenge önértékeléssel bír, mint az áldozat. Az agresszió ebben az esetben egy fajta védekezés. Az agresszor azért válik agresszívvá, mert így képes csökkenteni és elhárítani azt a tényt, miszerint magát kicsinek és gyengének látja. Ha tőle függ valaki, ha tőle fél valaki, akkor nem kell szembesülni a valósággal, nem éli meg saját gyengeségét. A látszat tehát néha csal, aki nagynak tűnik, az sokszor nem feltétlenül olyan erős és hatalmas, mint ahogy azt mutatja.

Makai Gábor - klinikai szakpszichológus