Létezik szerelem első látásra. Valahol ott lehet az Üveghegyen innen, az Óperenciás tengeren túl. Én azon a vidéken még nem jártam, így csak hinni tudok azoknak, akik már találkoztak vele.
Az előző cikkem „A Nagy Ő keresése” alá, az egyik olvasó –Dina- a következő gondolatokat fűzte: Szerintem létezik kapásból nagy Ő.... mielőtt találkozol vele, azt gondolod bármelyik kis ő, akivel alapvetően jó a kapcsolat továbbfejleszthető nagy Ő-vé, de a kettő nem ugyanaz. A nagy Ő egy egészen másfajta minőség. És nem jön megrendelésre. Nem az van, hogy elképzeled, milyennek kellene lennie és akkor belovagol egy pont olyan.
... nem tudom pontosan mi lehet a recept, de az első lépés biztos a bátorság. Hogy megnyitod magad a legmélyebb, leggyönyörűbb érzelmek es legpokolibb fájdalmak számára. A kettő sajnos egy csomagban van, együtt kapod. A komfort zónában tuti, hogy nem fog semmi rendkívüli történni. Aztán HA szerencséd van, akkor találkozol az Igazival, akiért az életedet adnád, akiért a legtöbbet adsz le az egódból, aki a legjobbat hozza ki belőled. HA szerencséd van.”
Értem. Tehát tulajdonképpen semmi dolgom nincs, csak ülni és várni, és ha szerencsém van, akkor egyszer csak belovagol a nagy Ő. Meglátom, szerelmes leszek, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. (Pontosabban, egy mostani kutatás szerint az ilyen jellegű kapcsolatok kb. két évig tartanak.) Tényleg ilyen egyszerű lenne? Én ezt másképp élem meg.
Mert az első látásra maximum azt tudom eldönteni, hogy milyen a külseje. Szép vagy kevésbé szép, magas vagy alacsony stb. De az első látásra nem fogom tudni, hogy okos-e vagy inkább butácska, hogy kedves vagy mogorva, hogy csak kapni szeret vagy esetleg adni is. Szóval a szerelem első látásra, szerintem maximum kémia. Vágyom rá. Kívánom. Sőt akarom. Bármi áron vagy minden áron. Hiszem és akarom, hogy a párkapcsolatom túl mutasson az egyszerű kémián, a vágyon. Hiszem, hogy nem csak a külseje miatt vagyok együtt azzal akivel, hanem mert minden más területen is passzolunk egymáshoz. A kultúránk, a világról alkotott képünk, a céljaink, és a mi tudatunk. Persze, lehet, hogy van olyan, aki ránéz valakire, és ezeket mind tudja elsőre. Nekem sajnos nem megy. Ezért akarom lépésről-lépésre megismerni a másikat. Minden egyes élmény egy-egy újabb szállal fog kötni a másikhoz. Ezért is írtam, hogy „A Kis Ő-ből Nagy Ő-vé válás pedig élményeken keresztül történik. Közös élményeken keresztül.”
Szóval a „Szerelem első látásra” eszmével úgy vagyok mint Gandhi a nyugati civilizációval. Szerintem jó ötlet lenne.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez