Az emberi jogok napja

Az emberi jogok nehéz téma. Mindenféle vallási, kulturális, szociális, biológiai és pszichológiai tényezőt figyelembe kell venni, amikor kiállítanak egy ehhez kapcsolódó nyilatkozatot. Bár különböző törvények már több ezer éve léteznek, teljes egyenlőség szinte sohasem létezett. A gazdagoknak mindig kevesebb büntetést szabtak ki, amit legtöbbször pénzbírsággal is kiválthattak. Bár a korrupció és a hatalomelvűség rendszere manapság sem ismeretlen fogalom, hatalmas előrelépés volt az emberi alapjogok megfogalmazása. Ezeket ma már evidensnek gondoljuk, de például az élethez, a szabadsághoz való jog, vagy a törvény előtti egyenlőség nem is olyan régóta létezik! Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának előfutára 1215-re nyúlik vissza, amikor Angliában kiadták az úgynevezett Magna charta libertatumot. Ám még négy évszázadnak, és egy polgárháborúnak kellett eltelnie ahhoz, hogy törvényes ítélet nélkül senkit se lehessen letartóztatni, illetve bebörtönözni. Az Egyesült Államok viszont már egy polgárbarát szellemiség jegyében született meg 1776-ban: a Függetlenségi Nyilatkozat eleve tartalmazta a szabadságjogokat és a törvény előtti egyenlőséget. Mondjuk erre szükség is volt, a szétszórt nemzetek és államok közötti béke kicsikarásához. És persze Franciaország is rendkívül meghatározó eleme a történelemnek: a francia forradalom során 1789 augusztusában létrejött az Emberi és polgári jogok nyilatkozata, amely végre deklarálta az emberi jogok sérthetetlenségét, és a következő mondattal kezdődik: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

 

Ugye, milyen szépen hangzik? Akkor méltán vetődik fel a kérdés: ha az emberiség eljutott odáig, hogy minden lelket egyenlőnek tekintsen, akkor miért voltak továbbra is háborúk, rabszolgaság, éhínség? Több millió ember halála, deportálások, és két atombomba? Megannyi szörnyűség, aminek okaira az emberiség manapság is keresi a választ… Szerencsére a háborúk után újragondolták a dolgokat. Ennek legfontosabb pontja 1948. december 10-én történt, mikor az ENSZ közgyűlésén elfogadták az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatot, majd 1950-ben december 10-ét az Emberi Jogok Napjává nyilvánították. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata foglalta össze a klasszikus politikai és polgári jogokat, továbbá a gazdasági, szociális és kulturális jogok bizonyos körét. Ez lett a világ legtöbb nyelvre lefordított dokumentuma: több mint 380 nyelven elérhető, az abháztól egészen a zuluig, és a világ összes állama ratifikálta. Azóta az EU-n belül is több szervezet tűzött ki hasonló célokat. Ennek ellenére az emberi jogsértések legkirívóbb esetei Európán kívül, főleg Afrikában és a Közel-Keleten történnek. Az afrikai Szudánban már évtizedek óta polgárháború dúl az elszakadásért, ami úgy néz ki, valóban sikerrel jár. Darfúrban viszont, ahol 2003 óta folyik a harc, több millió szegény menekült tengődik megváltásra várva. Az ENSZ adatai szerint a fegyveres konfliktusban csaknem 400 ezer ember vesztette életét, és összesen 2,5 millióan váltak földönfutóvá! A Kongói Demokratikus Köztársaságban sem más a helyzet, ott zajlott 1998 és 2003 között a világ második legvéresebb fegyveres konfliktusa a II. világháború óta. A háborúba a térség szinte minden állama - harmadik világ harmadik nagy háborújának is lehetne mondani. Habár az afrikai országok nagy része aláírta a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumát, vagyis kötelezettséget vállaltak arra, hogy a legsúlyosabb emberi jogsértések ügyében büntetőeljárásokat indítanak, és az elkövetőket felelősségre vonják, de ezt eszük ágában sincs betartani, ha ütközik a politikai érdekekkel.

 

Olykor hajlamosak vagyunk abban a naiv tévhitben ringatni magunkat, hogy mindez csak tőlünk távol, elzárt, titkos kis világokban zajlanak. Pedig Afrikán kívül lángol az egész arab térség, Indiában és Pakisztánban kiéheztetett gyermekek dolgoznak éhbérért. Virágzik a gyermekprostitúció és a korrupció, a létbiztonság alapjai sincsenek megteremtve. Nincsen konstans középréteg – szinte csak nagyon szegények, vagy nagyon gazdagok élnek a világ legtöbb országában. Több millió, sőt, milliárd ember alapvető jogai sérülnek nap, mint nap!  Magyarországon pedig a kisebbségek, a homoszexuálisok, sőt, a szegények is hátrányos helyzetben vannak (bár aligha létezik olyan ország, ahol sokkal jobb lenne a helyzet e tekintetben). Hazánkban igazából csak a Kiegyezéskor merült fel először az emberi jogok védelme. Azóta persze sokféle rendszer söpört végig az országon, de szinte minden alkotmány tartalmazta a legfontosabb szabadságjogokat. Most pedig, hogy lehetőségeink szélesedni látszanak, csakis a mi felelősségünk jobbá tenni a világot. Összefogni jogainkért és egy szebb jövőért, az emberi jogok napján!

 

 

                                                                                                                                        Helle Robertina

 

Szólj hozzá a cikkhez