Az életet Tarantino rendezi

A mai napon megálltam. Visszanéztem eddigi életemre, visszagondoltam a rengeteg jóra, eszembe jutottak azok a pillanatok is, amikor fájt valami, és elgondolkodtam magamon. Azon a magamon, aki megszűnik létezni a mai napon, mert a sors ekképpen határozott fölöttem.

Alig 128 órával ezelőtt tudtam meg, hogy halálos kór fenyeget, de a halálos kór csak akkor lesz halálos, ha mi azt engedjük neki. Rengeteg mindenért sírtam, hisztériáztam ezalatt a 28 év alatt, és mindvégig úgy hittem, hogy egyedül vagyok. Hogy a széles világon az ember nem számíthat senki másra csak magára, és ezeket a gondolatokat le is írtam, ti pedig elolvastátok a történeteimben. Azt hittem, hogy nincsen anyám se, úgy gondoltam, hogy nem szeret az égvilágon senki, mert engem a természetemből kifolyólag nem is lehet igazán szeretni, és ezekkel az ostoba gondolatokkal mérgeztem magam ezidáig. Ám a bajban kiderült, hogy sokkal több mindenem van annál, mint azt valaha képzelni mertem.

A mai napon haragudhatnék azokra az orvosokra, akik mulasztottak. Haragudhatnék magamra is, mert 28 esztendősen meg sem fordult a fejemben, hogy én is ugyanolyan földi halandó vagyok, mint bárki más, és a kórt nem érdekli a jól felépített erős páncél, amivel felvérteztem magam a világ ellen, hisz az belülről támad. Nem érdekli a vörös rúzs, a vörös körömmel sem törődik, de még csak az sem érdekli, ha selyemsálat tekersz a nyakad köré, és mindenhová sofőrt hívatsz, mert úgy adja a módi. Ezen a napon elkezdtem újra hinni magamban, az emberekben, és az orvosokban. Az olyan orvosokban, akik hisznek. A kenyerem az írás, és van egy óriási fórumom ahhoz, hogy felhívjam mindenki figyelmét, mekkora felelősséggel tartozunk a testünk iránt, és mindazonáltal a lelkünkért is. A mai napon elhatároztam, hogy kampányolni fogok a rákos megbetegedések ellen, és ha csak egyvalaki megy el ennek a kampánynak a hatására rákszűrésre, már akkor megmentettem egy emberéletet. Le fogom írni, és el fogom mondani, - nemcsak a nőknek, hanem mindenkinek - hogy igenis gondoljatok a gyilkos kór súlyosságára, gondoljatok arra, hogy ezt a betegséget nem érdekli az sem, ha istennő volt az anyánk, és a sarkunknál fogva mártott bennünket a sebezhetetlenek folyamába. Vegyétek komolyan a megelőzést, a szűréseket, vegyétek komolyan ugyanannyira a lelki bajokat is, mert a rákos megbetegedések abból fakadnak.

Sohasem gondoltam, hogy mindez megtörténhet velem, és ezen a napon megtörtént velem, hogy nem félek többé semmitől. Hisz ez is csak egy háború, olyan háború, amilyeneket a hősök vívtak az ókorban. És azok a hősök egy percig nem voltak megijedve.

Szentesi Éva

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!