Az élet egyik titka a könnyedség!
Van a felnőtt női létben valami felemelő könnyedség. Valami felülemelkedettség, amit az ember a húszas éveiben még nem érez.
Persze működik a közhely, hogy minden kornak megvan a maga szépsége, és persze ki ne szeretne húsz éves lenni (őszintén szólva én szoktam azt érezni hogy de jó, hogy már nem vagyok húsz éves, és a sok őrületen már túl vagyok… remélem).
De tényleg! Felnőtt nőként azok a dolgok, amelyek öt-tíz éve még rettenetes módon kihoztak a sodromból már nem számítanak. Legyintek egyet és megyek tovább, nem foglalkozom velük. Fogalmam sincs, mi volt az a pont, amikor átlendültem az egyik állapotból a másikba. Azt hiszem a tehetetlenségnek egy szélsőséges pillanata lehetett, amikor végre megláttam, hogy nem kell, hogy minden úgy legyen ahogy én akarom. Félreértés ne essék, nem feladtam (az nem én vagyok!), hanem egy másik lehetőség mellett döntöttem, amire addig nem gondoltam. Azóta pedig folyamatosan ebben az állapotban vagyok. Teszem a dolgom és szinte mindig boldog vagyok. Sokkal inkább hagyom, hogy a dolgok arra menjenek, amerre menni akarnak. Ha valami nagyon nagy bölcsességet szeretnék levonni küzdelmes éveimből, azt mondhatnám, hogy a dolog egyénre szabott tanulsága az volt, hogy meg kell tanulni lazítani. Na nem mondom, hogy ez mindig megy nekem! Vannak életterületek, ahol még most is mindent előre eltervezek, és láss csodát: nem történik semmi! Az élet szépen várakozik, hogy azt a nagy akarást, ami bennem van végre elengedjem, és egyszerűen, gyorsan, elegánsan megoldja a helyzetet – helyettem…
De van, amikor tényleg, úgy igazán elengedem magam. Ilyenkor általában a barátaimmal vagyok, felszabadultan nevetünk, mit nevetünk, hahotázunk! Borozgatunk és engedjük, hogy a boldogság csak úgy, magától kiszakadjon belőlünk. Persze előfordul, hogy másnap fejcsóválva gondolunk az elmúlt estére, értetlenül állapítjuk meg, hogy már megint erőltettük a saját poénjainkat, amiken persze mi magunk sírva nevettünk, de tudjuk jól, hogy ez egyáltalán nem számít. Ez a megállapítás ugyanis egy pillanatra sem tántorít el minket attól, hogy a következő alkalommal ne ugyanígy járjunk el, és ne hagyjuk az életörömöt és a könnyedséget áramolni magunkban és magunk körül!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez