Az utca plakátjai, a bárok mottói, a Pinterest elcsépelt inspirációs szövegei mind azt sulykolják belénk, hogy éljünk a mának. Igazából minden, ami körülvesz minket, a jelenről papol.

A kora reggeli filozofálgatásaim során arra jutottam, hogy a ránk erőszakolt jelenkultusznak oka kell, hogy legyen. Imádunk a múlt idealizált emlékeiben lubickolni – istenítjük, ami elmúlt; visszavágyunk, sóvárgunk, és sajnáljuk magunkat. Hasonló a helyzet a jövővel: előre tekintünk, gondolván, jövőre majd jobb lesz. Egy a lényeg csupán, elmenekülünk a mától, a problémáktól, a stressztől, a 21. század minden elcseszett ideájától. Mert tényleg azok a modern értékek, elcseszettek.

Térjünk vissza a #yolo-hoz. (A közösségi média oldalain használt, népszerű hashtag, angol mozaikszó. You only live once – jelentése: egyszer élsz.) Hiába folyik ez a csapból is, és hiába érezhetjük úgy joggal, hogy még az ártatlan kölyökkutya is ezt ugatja, akkor is a jelenbe kell kapaszkodnunk. A mában kell helytállnunk, reménykednünk, bíznunk, és boldognak lennünk. Mert máshogy egyszerűen nem megy.

Úgy gondolom, nem engedhetjük meg magunknak, hogy az életünk elrohanjon mellettünk. Azaz de, megengedhetjük, de miért tennénk? Azt akarjuk, hogy néhány év múlva, a ma ki nem aknázott lehetőségei, elszalasztott pillanatai, és bizonytalan gondolatai után sóvárogjunk? Mert sóvárogni fogunk azután, ami elmúlt. Ilyen az emberi természet, nem tehetünk ellene semmit. Szóval azt mondom, változtass, amíg megteheted. Hozd ki a legtöbbet magadból, az életedből. Ne bánd meg, hogy túlpörögsz, legalább biztosra veheted, végtelen számú esélyeidet kihasználod.

Ha sikerül - már miért ne sikerülne -, és sodródsz az árral, elveszel a jelenben, rájössz majd, hogy ez a nagybetűs ÉLET. Elkezded értékelni a jelent, magadat, szabad leszel. Nem függsz többé a múlt emlékeitől, a jövő elvárásaitól, csak azt kérdezed magadtól, miért nem tettem ezt eddig is? Na meg azt tőlem, hogy ki vagyok én, hogy megmondjam a tutit, és honnan veszem ezt az összevisszaságot? Nyilván nem tudhatok túl sokat az életről a kerek húsz és fél évemmel. (És nem is tudok.) De mégis, szerencsés voltam, magamba nézni kényszerültem. Pedig sosem voltam az az elmélkedős típus, ma sem vagyok az, de az otthonomtól távol töltött idő, a komfortzónám hátrahagyása, a közösségi média hanyagolása, elgondolkodtatott: Nem szalaszthatjuk el a pillanatot.

• célok élet életszemlélet gondolkodásmód jelen

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!