Sokszor elgondolkodom, mennyiben változott volna az életem, ha résztvevője lett volna valaki, akit apának szólíthatok. Egy férfi, akire felnézhetek, és nem csak elrettentő példák képzeletbeli szobrát állíthattam volna neki. Nagyon sokat köszönhetek a családomnak és édesanyámnak, akik a nehézségek ellenére embert faragtak belőlem, sokévnyi küzdelem és verejték árán, de vajon ezek a dolgok kiválthatják egy apa szerepét? Nem hiszem.

Sokfelé sodorhatja az útját az embereknek az élet, néhol válás vagy egyéb okok miatt más helyekre, de ez nem ad okot, hogy egy férfi mentesítve legyen az apai kötelezettségei alól. Egy gyermekvállalás nem holmi hirtelen jött ötlet, vagy felelőtlen döntés. Ha valakinek a világrajövetelében részünk van, felelősséggel tartozunk annak életében részt venni is. Egy még ártatlan, az életet nem ismerő, naiv és tiszta lelkű gyereket magára hagyni, akinek igenis szüksége van a jó példára, temérdek élményre és szeretetre, amelyet senki nem tud megadni egy apa helyett. Te mégis elhagytál, egy anyukát a rengeteg problémával és feladattal, a gyerekeidet, a családodat, felelőtlenül.

 Vannak dolgok, melyeket már a szavak és próbálkozások sem tudnak rendbe hozni, a meg nem történt dolgokat nem lehet újra megtenni, ha magára hagysz valakit. Te nem tudod milyen érzés, amikor először kell szégyenkezned, hogy az apák napján csak neked ül ott a nagypapád vagy a nagybátyád, és látnod, hogy milyen mosollyal az arcukon ölelik magukhoz mások az apukájukat. Te nem tudod milyen érzés, mikor nem fogják a kezed, amikor először ülsz be az iskolapadba, félve a rengeteg új élménytől és embertől, és nem érezni egy apa védelmező tekintetét magadon, aki minden jövőbeli bajtól életét áldozva is megvédene. Nem voltál ott az első versenyemen, mikor mindent beleadva kaptam meg az első érmemet, és nem voltál ott a születésnapomon se, mikor te lettél volna a legnagyobb ajándék. Nem jöttél le velem focizni egy meleg nyári napon, és nem voltál ott, mikor először horzsoltam fel a térdem egy gólt szerezve. Nem kaptam atyai tanácsokat, mikor először vettem észre a lányokat, és nem álltál mellettem az első csalódásom után, és nem mondtad, hogy fel a fejjel, lesz ez még így se, jön majd egy másik. Ahogy telt az idő, egyre kevésbé reménykedtem benne, hogy megjelensz, és az életem részese leszel. Ahogy nőttem fel, egyre biztosabb lettem benne, hogy egy halvány reménybe kapaszkodtam csupán.

Ma már igazából semmit nem tudsz rólam, és én sem rólad. Az egyik legerősebb emberi kötelék van közöttünk, mégis két idegen vagyunk, akik nem ismerik a másikat. Én nem tudlak apának nevezni, és te se nevezz a fiadnak, mert nem tettél érte semmit, hogy annak nevezhess. Az egyetlen dolog, amit neked köszönhetek az életben, hogy tudom mennyire fontos egy apa az életben, és hogy lássam, én mit csináljak majd másképp. Köszönöm.

• apa család elhagyva

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!