Nagyon is emlékszem arra az időszakra, amikor még boldog voltam veled. Voltak álmaim, vágyaim. Sőt… nekünk kettőnknek voltak álmaink, vágyaink.

Akartunk valamit, valami olyat, amiről már sejtettük mindketten már rég nem az igazi. Akartuk, hogy működjön… talán túlságosan is… talán, mert nem akartuk, nem tudtuk egymást elengedni.

Hisz szerettük egymást, ismertük egymás jó és rossz tulajdonságait, tudtuk mit szeret, és utál a másik. Aztán jöttek a problémák… Megváltozott valami. Tudod mi? Te! Hogy miért? Azt én sem tudom pontosan, csak sejteni vélem, de így utólag már kezdem összerakni a kirakó darabkáit, a legrosszabb, ami történhet egy párkapcsolatban… Belélépett a mumus…az a bizonyos harmadik fél…

Minden tökéletes volt. Csak a boldogság, öröm, szerelem. Aztán jött a felismerés. Vagyis inkább a megérzés. Az a tipikus női megérzés. A kisördög, aki ott ült a bal vállon, megszólalt. Inkább ne ült volna fel, és csöndbe maradt volna, mert persze, hogy igaza lett. Ott voltak azok a bizonyos chat üzenetek, és nyilván nem a gyönyörűséges időjárásról volt szó… Vérnyomás fent, pulzusszám az egekben, szédülés és zokogás. Úgy éreztem belém döftek egy kardot, pontosabban a szívembe, jól megforgatták benne, majd kihúzták, mintha mi sem történt volna. Aztán jött a kérdőre vonás. Majd a válasz, hogy nem történt semmi, nem találkoztunk, ne haragudj, téged szeretlek, többet nem lesz ilyen. De volt… Többször is. Nyilván én is hibáztam, mert folyamatosan megbocsátottam, a szívemre hallgattam, nem pedig az eszemre, de mit tehettem volna, ha szerettelek.

Neked ez mégsem volt  elég. Ami a legrosszabb, hogy annyit nem érdemeltem meg, akárhányszor megtetted, hogy a szemem elé állj, elmond, és kinyögj egy bocsánatot, de még akkor sem, amikor kiderült, mert te akkor is csak jöttél A-val, meg B-vel, te voltál dühös, te kiabáltál, majd elrohantál. Én küzdöttem, harcoltam.  Akartalak téged, és úgy gondolom meg is adtam neked sok mindent, amire csak egy férfi vágyhatott, de neked mégis más kellett. Próbáltam minden egyes alkalommal megérteni miért csináltad. Volt, hogy magamat okoltam, törtem a fejem, agyaltam, de közben rá kellett jönnöm ez így nem normális, hiszen te okoztál fájdalmat.

• érzések megbocsátás megcsalás szakítás szerelem szerető

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!