Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók

Ha te legtöbbet a fájdalom, a harag, a düh, a félelem energiájában vagy és a környezeted is ilyen, azzá válsz. Szétmar az a rabság, amiben ez tart, de mégis igaznak hiszed, mert közösségi szinten is ezt éled. Ezért normálisnak értékeled.

Ezek olyan tudati drogok, amelyekről nagyon nehéz leszokni. Azért mert valójában ez okoz egy hamis biztonságérzetet. Ehhez szoktál hozzá és hiába szorongsz tőle, ez jelenti a biztonságodat.

Ez az ami benne tart a bántalmazó környezetben, a bántalmazó ideológiákban, az önbántalmazásban és abban az életben, amely nem hoz igazi megszabadulást. Az tart benne, hogy ahhoz szoktál és természetesnek tartod, hogy nem jár neked több, szenvedned és elviselned kell. A rossz nagyobb biztonságot ad, mint a változás, mert azt már ismered. Inkább választasz újra és újra szar kapcsolatot, mint építőt. Mert azt már ismered. Inkább hiszel egy mocskos ideológiában, mint a szabadságodban, mert azt már ismered.

Alapvetően ez az a minta, ami fenntartja az ideológiákat, a bántalmazó kapcsolatokat, a hierarchikus rendszereket. Nagyobb biztonságérzetet ad a múltban élés, a fájdalmak fenntartása, az ismert szabályok követese, mint ezek felülbírálata és elengedése. Inkább beledöglünk, de a börtönt már ismerjük! Pedig azon kívül van a te igazi életed!

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.