Hányszor vagyunk olyan állapotban, hogy csak magunkra kapunk egy egyszerű farmert meg egy pólót és/vagy pulóvert egy tornacipővel, és uzsgyi, már el is indulunk. Amikor talán a legjobb barátunk egy nagy adag kávé. Amikor nem azzal törődünk, hogy mennyire vagyunk kiöltözve a világnak, és mennyire felelünk meg a környezetünknek. Amikor valójában senki másnak nem akarunk megfelelni, vagyis a legjobban csak saját magunknak.

Amikor önmagunk számít, és nem azt nézzük, hogy mennyire vagyunk Insta-kompatibilisek, amikor egyszerűen csak kizárjuk a külvilágot és belenevetünk a napba is. Az a legironikusabb ebben, hogy az ilyen pillanatokban érezzük mégis a legjobban a valóság valódiságát, az emberek és önmagunk sebeshetőségét, a megfoghatóságról nem is beszélve. Hogy minden mennyire közel van hozzánk, és még csak akarnunk sem kell, hogy láthassuk a dolgokat. Nem teszünk erőfeszítéseket, egyszerűen csak lélegzünk. Amikor megengeded magadnak, hogy olyan legyél, amilyen valójában vagy. Amikor eszed ágában sincs filtereket használni, amikor elég egy alapozó is, és mész neki a világnak, vagy éppen iskolába/munkába. S épp ez a magabiztosság az, ami ilyenkor megragadja a többi ember figyelmét.

Lehet, hogy a smink magabiztossá tesz, de közben el is rejt a világ elől. Nem mutatja meg a színeit, a pompáit, a hibáit, az apróságait. A smink idegenné tesz a többi ember előtt, és van, hogy önmagad előtt is. Egy álarc, egy felszín, egy kirakat. Persze, nagyon széppé teszi az embert, és vannak nagyon jól megalkotott sminkek, amik passzolnak az adott ember természetéhez, de attól még elzár a környezettől. Távolságot nyújt, egy biztonságos zugot, hogy kívül rekedj a valóságtól, hogy egy kicsit távol tartsd magad mindentől és mindenkitől. Akár jó a smink, akár rossz, akkor is álarc: felteszed, hogy valaminek mutasd magad. Az egyszerűség nem bújtat el önmagadtól, mert a saját-, és mindenki képébe vágja a valóságodat, akár szeretnéd, akár nem.

Egy jó smink magabiztosságot nyújt, igen. De nem lesz tőle 120%-os önismereted, és határozott, megingathatatlan önbizalmad. A smink kijavítja a hibáidat, viszont így nem engeded meg, hogy veled együtt éljen, ahogy azt sem engeded meg, hogy a világ lássa, hogy úgy fogadod el önmagadat, ahogy vagy. Elfogadod magad egyáltalán? A hibáid hozzád tartoznak, ahogy a gyengeségeid is. Nem ellenségek, hanem nagyobb erősségeid az erősségeidnél is. Hajlamosak vagyunk mégis hét lakat alatt őrizni őket, mert azon vagyunk, hogy gáz, ha nem vagyunk mindig 200%-on toppon. Ha a szemünk alatt karika van, vagy piros a szemünk a sírástól, az gáz, mert megmutatja, hogy nem vagyunk mindig erősek. De nincs olyan ember a Földön, aki mindig csak és kizárólag erős, meg minden másodpercben tele van önbizalommal és állandóan boldog kiegyensúlyozottságban él. Senki sem tökéletes állandóan. Viszont mindenki képes tökéletlenül tökéletesnek lenni. Képes arra, hogy a gyengeségeit az erősségére fordítsa. Azt mondja a társadalom, hogy mindig legyél toppon? Hogy mindig csillogj-villogj, hogy rejtsd el az érzelmeidet, és legyél racionális? Azt is mondja a társadalom, hogy legyél önmagad, de közben felelj meg ennek és ennek, s akkor beállhatsz a normálisok sorába? Ahhoz a normalitáshoz csatlakozhatsz, amit a társadalom mondd ki annak, csupán az nem biztos, hogy 100%-ban jó is.

• önismeret önszeretet sminkelés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!