Tíz évvel ezelőtt tartottam egy előadást, ahol véletlenül a lenti mondat hagyta el a számat. Azóta sokszor hallottam vissza más előadóktól is és remélem Neked is hasznodra válik.

Sokszor gondoljuk a céljainkhoz vezető út során, hogy elég volt, nem bírjuk. Megkérdőjelezzük magunkat, nekünk való-e, esetleg van-e értelme. Ezek általában magukkal hoznak olyan érzéseket, amik mind a félelmünkből táplálkoznak. Ilyen a düh, vagy a másokra való irigykedés. Ezek azonban csak éretlen érzelmek. A szorongás nem más, mint tárgy nélküli félelem. Olyan, mintha bezárnának egy sötét szobába és azt mondanák, hogy odabent meg kell küzdened.

„De kivel? Mivel? Mikor? Mit vigyek magammal?”…majd „Mi van, ha nem győzök?”…végül az is felmerül, „Mi van, ha nem győzhetek?”

A kérdésekből önmagunk megkérdőjelezése válik, a szorongásból pedig akkora félelem-buborék, ami menekülésre késztet.

A valóság azonban nem film. Az egyetlen, amit a félelem ellen tehetsz, a cselekvés.

Bármit szeretnél elérni, a minőségi munkába nem annyit kell beletenni, amit mi úgy gondolunk, hogy elég, hanem amennyit a cél igényel. Ha elindulsz Budapestről autóval Bécsbe, nem mondhatod azt, hogy "Nekem 50 km épp elég. Ha nem érek oda 50 km múlva, feladom. Miért nem vagyok már ott? Biztos, csak Nekem nem sikerült."  Minden célhoz vezet egy út.  Az út hosszát nem mi határozzuk meg, az adott! A sebességről viszont Mi döntünk.  Te döntesz a sebességről és az majd meghatározza az Időt. 

Jobb életet akarsz? Gyorsíts. Változtass. Dönts. Lépj és legyél tudatában, hogy ugyan az út során akadhat bőven félelem érzet is – és a félelem még fárasztóbb is lehet, mint célba érni- , de  A KITARTÁS OTT KEZDŐDIK, AHOL AZ ERŐD ELFOGYOTT!

Dr. Váradi Éva, coach

• célok eredmények kitartás motiváció

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!