A fogyókúra rettenetes akadályai
Fogyni akarsz? Készülj fel rá, hogy bármilyen erős elhatározással látsz neki a műveletnek, borzalmas akadályokba fogsz ütközni.
Benne járunk a nyárban. Ilyenkor létszükséglet, hogy beleférjünk a szezonra való ruháinkba. Sőt, az sem árt, ha jól festünk a falatnyi bikininkben, ellentétben azzal a szörnyűséggel, amikor kibuggyannak belőle a hájaink. A nemkívánatos hurkákat persze el lehetne rejteni lengébb cuccok alá – ám most éppen nincs érkezésed rá, hogy a gardrób egész tartalmát felújítsd. Szóval le kell adni öt-hat-tíz kilót. Miközben lelkierőt gyűjtesz, jobb, ha szembenézel a rémséges akadályokkal, amelyek útját állják a karcsúsodásnak.
Főtt kukorica, lángos, palacsinta
Nincsen velük semmi baj – leszámítva azt, hogy léteznek. Sikerült a nyaralás idejére hősiesen és nagy nehezen megszabadulnod öt kilócskától a tizenötből? A felesleg sajnos már az első három nap múlva visszajön. Mert ki hallott olyan szabiról, amikor az ember a Balaton partján nyeli az éhkoppot? (Előrelátók magukkal hozott kovi ubit rágcsálnak, de ilyenek nincsenek, róluk tehát nem vehetsz példát.) Lényeg a lényeg: körülötted a strandon mindenki falja a nasit, így végül kérsz a bódénál egy lángost. Jó sok tejföllel. Egy óra múlva kedved támad a főtt kukoricához (na, csak egy csövecskével!). S mivel desszert nélkül nem élet az élet, megkéred a pasidat, hozzon neked két lekváros palacsintát. Porcukorral meghintve.
Süteményes bódék, hamburgerezők
A diétázó embernek jobb, ha a munkahelyén beteget jelent, és bezárkózik pár hónapra a négy fal közé. Különben szembejönnek vele életének megrontói. Az utcán, az aluljáróban, a metrólejáratnál. Aranyba kellene foglalni a kezét annak, aki megépítette őket – de lehetőleg forró aranyba. A süteményes standoknak ráadásul egyik átkos tulajdonságuk, hogy valóságos illatorgiát rendeznek maguk körül, és neked ebben úszva kell megközelítened a tömegközlekedési eszközt. Legalább kétszer naponta, azaz munkába menet és onnan jövet. Kinek van ehhez türelme, na meg emberfeletti önuralma? Nem beszélve arról, hogy éppen a sarki hamburgerező előtt elhaladva kezd kopogni a szemed az éhségtől.
Oké, te fogyózol, de imádott családodat, jó étvágyú férjedet, pláne két növésben lévő csemetédet csak nem foghatod diétára. Különben is, a párod estére pörköltet rendelt galuskával, a srácok pedig odavannak a jégkrémért. Mindig van is vagy tíz a fridzsiderben. Főzöl, és közben kóstolgatsz, vagy a vacsoránál te is odatelepszel az urad mellé falatozni. Hiszen nem minden nap sikerül ilyen jól az a galuskás pörkölt. Utána pedig jöhet a jeges nyalóka – jólesik ebben a nagy hőségben. Persze, az is lehet, a férjed főz. Az ínycsiklandó illatok, amiket maga körül kavar a konyhában, nem éppen a fogyókúra barátai. Pláne, ha ez a csodás pasi beszól neked a szobába: kész a finom pörkölt, kérsz egy kicsit? Hát lehet neki nemet mondani?
Lebeszélő emberek
Te tudod, mennyit nyomsz, és hány szép ruhádat nem tudod magadon összegombolni. A farmerek meg fel sem jönnek. Elnézegeted tíz évvel ezelőtti önmagad fotóit. Bezzeg akkor! Hiába, le kell fogyni. Környezeted azonban rögtön megtorpedózza elhatározásodat. A leglájtosabb ellenérv: „hiszen te nem is vagy kövér!” Mások azzal jönnek, a te korodban már természetes, ha van az emberen egy kis súlyfelesleg. Ezek az illetők érdekes módon valamennyien veled egykorú, kicsit vagy nagyon elhízott nők. Van, aki szerint a férfiak azt szeretik, ha egy nő gömbölyűen gyönyörű. (Kivéve azokat, akik nem, de róluk nem esik szó.) Megtörsz a szirénhangok hatására? Nincs mit csodálkozni rajta. Minden célt nehezebb magányosan elérni, mint támogatással.
De én ezeket úgy szeretem!
Mégis akad valaki, aki ésszerű javaslatokkal lát el, részletesen ecsetelve, neki hogyan sikerült lefogynia. A rémtörténetet hallgatva azonban megrémülsz. Kenyér nélkül élni? Vagy zsemle nélkül? Hogy még egy kiflivéget se, pedig azt te úgy szereted? (Főleg csokival, lehetőleg egy egész táblával.) Meg egyáltalán: milyen világ lenne az, amelyből eltűnne a sütemény, a csipsz, a kóla, a kedvenc cukorkád? Semmilyen. Mert a boldogsághormon, amit ezek fogyasztásakor termelsz, egyszerűen kell a túléléshez. Kell, és kész.
Rados Virág
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez