A férfi a tökéletességet egyetlen nő oldalán találja meg

Szerencsére mi emberek képesek vagyunk leküzdeni ösztönkésztetéseinket. Egy érzelmileg érett férfi hiába érzi minden zsigerében, hogy vonzódik egy nőhöz, nem fog kezdeményezni, ha a nő ujján karikagyűrű csillog, vagy ha ő maga érzelmi biztonságban már elkötelezte magát. A férjek már nem vadásznak? Dehogynem. Csak szerencsére a párkapcsolatban élő férfiak zöme megelégszik azzal is, ha felkeltheti a nő érdeklődését, kicsit kedvesen bókolhat, ártatlanul udvarolhat, majd legfeljebb „agyban kirándul” tovább, és fantáziájában lejátssza az elmaradt részleteket. Mert bár minden egyes férfi tagadhatatlan velejárója ez a vadászó attitűd, mégis jobban szeretnek nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes párkapcsolatban élni, emiatt aligha kockáztatják egy meglévő, boldog állapotot a pillanatnyi hódításért.

A kíváncsiság fenntartásán áll vagy bukik minden párkapcsolat működőképessége és sikere. A férfi a tökéletességet egy harmonikus monogám kapcsolatban, egyetlen nő oldalán találja meg. Ám ehhez fontos, hogy a nőben megmaradjon az a fajta inspiráló erő, amivel folyamatosan ébren tudni tartani a férfi érdeklődését.

A nőnek nem elég magától értetődőnek, kiszámíthatónak lenni, nem elég csak beékelődni, megtalálni a helyét, akár egy jellegtelen, funkció nélküli bútordarab a férfi életének díszletei között. Egyetlennek kell lenni. És meg kell testesíteni számára az összes többi, elérhetetlen, vágyott nőt, akiket ha ideje, kedve, lehetősége, férfiösztöne engedné, meg akarna szerezni önmagának. Azt a nőt kell megformálnunk, akit minden férfi magáénak szeretne, mégis csak egyvalaki kaphat meg. Ehhez azonban meg kell találni a bennünk rejlő Nőt. Nem az anyát, a dolgozó nőt, a feleséget, hanem a döntésképes, autonóm, izgalmas, nagybetűs Nőt.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.