A felejtés tényleg létezik? Az igaz szeretet talán valaha elmúlik? A sebek eltűnnek egyszer?

NEM! De mindig van másik út! Talán sose felejtünk, nem eshetünk minden padló után amnéziába. Nem leszek teljesen más ember egy törés után, és akkor sem, ha jó dolgok történnek.

Eszembe jut olykor az is, ami fájt, és az is, ami jó volt, de elmúlt. Érzem azt, amit akkor éreztem. Hallom a hangokat, nevetek és sírok is. Az illatok is az orromba vannak, s van mikor csak úgy nem vagyok jól, mert minden előjön néha a sötétből. Tudod mi létezik? Lezárod, tovább mész, nem nézel vissza.

Ezzel még nem tűnt el semmi, csak vagy már annyira tapasztalt és erős, hogy elsétálsz onnan, ahol a gödörbe estél. Megkerülöd már a gödröt, azt a gödröt, ahová többször is- már magadtól zuhantál bele. Idővel tényleg jobb lesz, de az semmit se gyógyít be, sőt, meg is telhetsz, el is fertőződhetsz, ha túl sokáig hagyod a sebedet csupaszon. Kinél van ez ellenszer? Van, aki majd helyetted segít? Nincs! Ezzel együtt kell élned, örökre. A szeretet nem múlik el, soha, vagy ha igen, akkor az nem az volt.

A felejtés tényleg létezik? Az igaz szeretet talán valaha elmúlik? A sebek eltűnnek egyszer? - KERESD A NŐT - Lélekhangok - elengedés, szeretet,

Bárki, akit valaha szerettem, ma is szeretem. Nem úgy, és valóban másik utat választottam, de néha eszembe jut minden, amit átéltem velük. Elfogadom, hogy mások is tovább mennek, ez így a helyes, a Földön ez a rendszer működik jól. Megmutatják nekünk az emberek, hogy kik vagyunk, és hogy ők kik, a közös történeteink alatt. Már nem teszem ki magam terhelésnek, pár cuki szóért, kamu elismerő tekintetekért, miközben bomlok szét az elkövetkezendő percekben olyanok között, akik kést szúrtak belém. Hogy szeretek-e így is? Igen! De oda tartok, ahol várnak és készek rám, ahol a kések által szerzett sebeimet betakargatják, és ha nehéz is, távol tartom magam attól, aki bánt, még ha nem is haragszom és rég megbocsátottam, többet nem nyújtanám oda a kezem nekik. Hát ezért sírok néha, mert idővel rájössz, hogy mennyire fontos vagy önmagadnak, és elkezdesz tenni dolgokat a fejlődésedért, lezársz és távolról emlékszel vissza már emberekre.

Nincs tökéletes és fájdalommentes élet, és ha ezt megérted, rájössz, hogy érdemes élni minden nehézséggel együtt. A sebek nem szívódhatnak fel, mert éppen ezek mutatják meg akkor is, hogy ki vagy, ha te elfelejted néha. Minél több van, te annál többet érsz, mert hittél a szeretet erejében, akkor is, amikor csalódtál benne. A szeretet nem múlhat el, mert abból tevődsz össze. Nem felejteni kell, csak megtanulni úgy nézni és látni a dolgokat, hogy észrevedd benne a csillogást.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!