A farm, ahol élünk

Jó, tulajdonképpen nem farm, és az emberek többsége nem is itt él, azaz itt élnek, de mégsem. Dolgoznak, iskolába járnak, pénzt keresnek, boltba mennek és kutyát sétáltatnak. Itt mindenki barátságos - legalább is addig, amíg a másik épp el nem fordul - és mindenki szeret mindenkit - hasonló időtartamig.

Mert ez nálunk, vidéken, már csak így zajlik. Az emberek munkába mennek, természetesen biciklivel, mert ők ugye zöldek, aztán szidják a vendéget vagy a főnököt, aki nagy autóval jár minden reggel. Aztán egymással beszélgetnek, mosolyognak, kicsit magukban irigykednek, aztán amint a másik hátat fordít, elmondják mindennek, de a lényeg, hogy ezt is mosolyogva teszik.

A boltban is kedvesek, ha mondjuk, bemész és nagy pénzzel fizetsz, tuti, hogy a néni, aki a kasszában áll, olyat mond, hogy az mindig eszedbe fog jutni, ha a bolt közelében jársz, pláne ha meg számlát is kérsz. A bankkártyáddal pedig egyértelműen szóba sem állnak, persze mindezt csak kedvességből. Mert tudod, úgy rohan ez a világ, hát minek ezekkel a modern vívmányokkal vesződni?!

Aztán elmennek a gyerekért az iskolába, ahol készségesen elvárják, hogy a tanító néni csak az ő gyereküket dicsérje meg, ismét mosolyognak, aztán otthon a gyerek előtt szidják a hőn szeretett drága Jucika nénit, mivel mar megint túl sok házit adott, ennek a szerencsétlen gyereknek...

Ha akad idő és van hova lepasszolni a gyereket a szeretőikkel találkoznak, mert hát mégiscsak szeretni kell az embertársakat, az persze más tészta, hogy ezt nyílt titok módjára intézik, mindkettejük házas és ha összedobnák lenne vagy hat porontyuk.

Aztán este, amikor már mindenki otthon van, együtt vacsoráznak, meg egy kicsit mosolyognak, aztán szívük szerint megfojtanák egymást egy kanál vízben, mindezt persze csak csendesen, hogy a szomszédok meg ne hallják.

Aztán alszanak, és másnap minden indul, elölről. Kivéve hétvégén, mert akkor kevesebb a munka és több a stressz. Mert tudod, vidéken illően kell öltözni, reggel főzni, templomba járni, és mint mindig, itt is szépen kell mosolyogni.

Mert ez nálunk, falun, már csak így ment. Az emberek jöttek, mentek, a karakterek pedig maradtak, a kikapós, fiatal gazdasszonytól kezdve, egészen az öreg kujon ügyvédig.

Gódi Réka

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!