Nekem lenni a legjobb! Az én életemet élni a legjobb! – állapítom meg, minden áldott nap, mikor az életemre gondolok. Ami nem azt jelenti, hogy minden tökéletes az életemben, messze nincs így… akad megoldásra váró feladat bőven, mégis, semmit sem szeretek jobban, mint annak lenni, aki vagyok!

Ha egészen pontosan kellene meghatároznom, mit értek a fenti kijelentések alatt azt mondanám, hogy kellemes érzések és gondolatok működnek bennem – boldog vagyok önmagammal. Igen! Önmagammal és nem a körülményekkel, amelyekre vagy van hatásom, vagy (az esetek jelentős részében) nincs.

A körülmények olyanok, amilyenek. Folyton változnak, hol kedvezőbbek, hol kedvezőtlenebbek, egyetlen dolog állandó, a belső hang, amely hozzám beszél. Az pedig csendes, kedves, elfogadó, bátorító, csicsergő, optimista, bizakodó és szeretetteljes.

Nem volt ez mindig így! Hosszú út vezetett attól a bizonytalan, félszeg, kíváncsi fiatal nőtől addig a felnőtt emberig akivé mára váltam. Ma ezekre a nehéz évekre is jó szívvel gondolok. Elfogadom, hogy sok minden megesett velem, s ha fájdalmasan is, minden esemény felnőtté válásom szolgálta.

Manapság leginkább azt az érzést szeretem, hogy képes vagyok kézben tartani az életem. Hogy van bennem erő újra és újra talpra állni, ha kell, hogy van kitartásom a céljaimhoz, és merek segítséget kérni, ha arra van szükségem. A legjobban pedig az tesz boldoggá, hogy ha magamba tekintek azt látom, hogy minden körülmények között szeretem, tisztelem, elfogadom és támogatom magam. A saját csapatom vagyok, első számú drukkerem, vigaszom, legjobb barátom, és ez már így is marad.

• boldogság életfelfogás életmesék életszemlélet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!