6 tipp a totyogód táplálásához

Nemrég már beszéltünk az alapokról, hogy mire van szükség egy bölcsődés korú (1-3 éves) kisgyerek kiegyensúlyozott táplálásához. Megígértük, hogy folytatjuk a témát. A mai napra összegyűjtöttünk még 5 pontot, amit ajánlott figyelembe venni csemeténk étrendjének alakításakor.

1. A közép út a legjobb! Érdemes óvakodni a szélsőségektől: kerülni a túlzott lazaságot és megengedést ugyanúgy, mint a vasszigort és a túlzott egészségkép hajszolását. Az utóbbi lehet furcsán hangzik, de manapság erről is szót kell említeni. Az angolok ezt a túlzott egészségre való törekvést "muesli belt malnutrition"-nek nevezték el, ez az a jelenség, amikor a gyerekek éppen a szülők extratudatosságának köszönhetően válnak alultápláltá, mert a túl szigorú szabályok miatt nem jutnak elég zsírhoz, szénhidráthoz és alapvető vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz. Mint szinte mindenhol, itt is az arany középút a legcélravezetőbb. Az alábbi pontokban ennek gyakorlati megvalósításához nyújtunk segítséget.

2. A kisgyermekeknek szóló étkezési ajánlások nem ugyanaz, mint a felnőtteké! Egyrészt a szénhidrátok, zsírok, és rostok tekintetében is vannak különbségek (ezeket a következő pontokban részletesen kifejtjük mit jelent), valamint érdemes odafigyelni arra is, hogy kerüljük a túlzott sózást, és a nagyon "felnőttes fűszerezést" ebben a korban is. A sós ízek preferenciája 2 éves kor körül alakul ki, így ebben az időszakban sokat tehetünk a tartós, túlzott sóbevitel megelőzéséért. 1 éves kor után a felnőttek ételeire való (részbeni) áttérés amúgy is a konyhasó bevitelének nagymértékű növekedését okozza. Figyeljünk arra, hogy az ételeket bár nem kell só mentesen, de kis mértékbe sózzuk, valamint kerüljük a magas sótartamú élelmiszereket. A fűszerezés tekintetében a zöld- és szárított fűszerek közül válogassunk, de kerüljük az olyan kényelmi termékeket, mint a levesporok, készételek és ételalapok, amelyek mesterséges aromák, ízfokozók hozzáadásával készülnek. A fentiek értelmében lehetőleg két éves korig érdemes a következőket nem adni: ropi, csipsz, cukorkák, tartósítószert-ízfokozókat-mesterséges színezékeket-aromákat tartalmazó ételeket, felvágottak, virsli, májkrém, szalonna, kolbász, füstölt húsok, zsír, velő, pacal, köröm, kóla és egyéb szénsavas üdítők.

3. Fontosak a zöldségek, és a gyümölcsök, de emellett szüksége van a totyogósoknak egyéb energiát szolgáltató tápanyagokra is: szénhidrátokra és zsiradékokra egyaránt! A zöldségek és a gyümölcsök is tartalmaznak szénhidrátokat, de ne feledkezzünk el a keményítőtartalmú alapanyagokról se, mint a burgonyáról, a gabonakásákról, cereáliákról! Könnyen hasznosuló, jól emészthető vitamin- és ásványianyag-források - tartalmaznak például magnéziumot, vasat, kalciumot, cinket - valamint fehérjéket és rostokat is. Segítenek megfelelő mennyiségű energiát biztosítani a gyors ütemű növekedéshez.

4. A totyogósoknál még nem a teljesen zsírszegény élelmiszerek a legjobb választás!A húsok közül nemcsak a legszárazabb csirke- és pulykamell jöhet szóba. A vörös húsok vastartalma kedvezőbb, így nyugodtan beiktathatjuk azokat is az étrendbe:az ideális fele-fele arányban. A felvágottak 2 éves korig ne - vagy legalábbis ritkán - szerepeljenek a menüben. Ha mégis adunk, akkor válasszuk a magas hústartalmú (minimum 80%-os) fajtákat. A tejből, tejtermékekből sem szükséges a zsírszegényt választani ennek a korosztálynak.

5. A rostbevitel tekintetében is válasszuk a középutat! Egy másik különbség a felnőttek táplálkozásához képest, hogy amíg a felnőtteknél nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy fektessünk nagy hangsúlyt arra, hogy biztosítsuk szervezetünknek a megfelelő rostbevitelt, hiszen a magyar lakosság nagy része nagyon rostszegényen táplálkozik, ami számos betegség kialakulásában jelent kockázatot, ugyanez az ajánlás a gyerekeknél kicsit másképp fest. Egyrészt azért, mert a kisgyerekeknek sok tápanyagra van szükségük, de még nem tudnak nagyobb mennyiséget fogyasztani és a túlzott rostbevitel idő előtt eltelítheti őket, tehát már akkor jóllakottnak érzik magukat, amikor még nem is ettek eleget. Ez azért okozhat gondot, mert nem jutnak hozzá a növekedéshez szükséges kalóriamennyiséghez, valamint egyes ásványi anyagok, mint a vas és a kalcium felszívódása is nehézkessé válhat. Persze ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy teljes rostszegénységre van szükség, hiszen a másik véglet sem jó, mert a túl kevés rostbevitel miatt székrekedés alakulhat ki. Tehát itt is érdemes a közép utat választani! Ez a gyakorlatban testtömeg-kilogrammonként 0,5 g rost mennyiséget jelent, tehát egy 12 kg-os gyermeknél 6 grammot. Ez megfelel nagyjából két alma vagy 20 dkg sárgarépa vagy két-három evőkanál (50 gramm) zabpehely vagy 7 dkg rozskenyér rostmennyiségének. Tehát nem kell mindig csak magas rosttartalmú, teljes kiőrlésű gabonával kínálni a kicsiket: az optimális, ha nagyobb arányban tartalmazza ezeket az étrend, de nem szükséges csak ezekkel kínálni a gyerkőcöket.

+1: a "mit" mellett legalább olyan fontos kérdés a "hogyan". Jó, ha a táplálkozást nem egy óriási stressz faktornak fogjuk fel és aggódunk rajta állandóan, hogy mindent tökéletesen teljesítünk-e. A fent leírtak az irányadók, de ha időnként eltérünk ettől, nem dől össze a világ.

Kiss - Dalmadi Mariann