Rendszeres edzőterembe járóként évek óta csendes megfigyelője vagyok a gym tagjainak és szokásaiknak, szinte antropológusként veszek részt az órákon és koptatom a futópadot. Két lefutott kilométer között sok idő van elmerülni a gondolatainkban, én pedig magamat elszórakoztatva legutóbb számba vettem, milyen típusú emberekkel is találkozom nap, mint nap a teremben.

Először is ott vannak a lézengők, akik jókedvűen ténferegnek ide-oda a padok között, néha megemelnek egy-egy súlyt, de valójában mind tudjuk, hogy csak a kötelező baráti köröket járják végig. Dolguk végeztével még legurítanak egy fehérjeturmixot, mintha az izom tömegeket így is magukra tudnák szedni, közben pedig a pultos lányokkal is igyekszenek szorosabb viszonyt kialakítani, több-kevesebb sikerrel.

Csinos lányokból nincs hiány a pult túlsó oldalán sem. Falatnyi tornaszettekben, térdig erő, kiengedett hajukkal a kitörések közben olykor a padlót végigsöpörve izzadnak a még kerekebb, még izmosabb alakért. Én igazán nem értem, hogy nem izzadják le mindeközben a sminkréteget, de tény, hogy épp úgy távoznak, mint ahogyan 1-2 órával azelőtt belibbentek a terem ajtaján.

Aztán megfigyelhetjük a látványosan szenvedőket, akik nem csak grimaszaikkal mulattatják edzőtársaikat, de hangos nyögéseikkel is tudtunkra adjak: ők itt vannak, nagyon szenvednek, de nagyon kemények, és vért izzadva is végig csinálják - még a lábnapokat is.

Vannak, akiknek viszont nem edzés az edzés a kötelező fotók nélkül (ők a pózerek), amiket a legváltozatosabb körülmények között, szemet gyönyörködtető pozitúrákban lőnek, elölről, majd hátulról is, hogy aztán majd a világnak is megmutassák, mennyit fejlődtek alig pár hét lefolyása alatt.

Látok olyan férfiakat, de különösen ámulatba ejtő nőket is, akiknek minden egyes centiméterük kidolgozott, akik minden nap ott vannak, a legnehezebb súlyokat emelgetve tesznek meg mindent, hogy saját határaikat feszegessék. Ilyenkor ránéz az ember a saját, kissé gömbölyded hasára, majd rájön: képtelen lenne, vagy talán nem is akarná mindezt utánuk csinálni.
De találkozhatunk  a lelkes, 50 felettiek is, akiket igazán tisztelek, amiért még mindig komolyan veszik a mozgást és figyelnek az egészségükre. Azért néha el-elkapni egy-egy cinkos összenézésüket a férfiaknak a fokhagyma seggek láttán, de ettől jó a gym: mindenki megleli a saját örömét benne.

Ami viszont tényleg közös minden tagjában, hogy ki kevésbé komolyan, ki talán túlságosan elszántan, de – ahogy én látom,- mindenki azért jár edzeni, hogy jól érezze magát a bőrében, kikapcsolódjon a munka előtt vagy után, hogy szánjon egy kis időt magára, és tegyen a testi,- lelki egészségéért.

• edzés edzőterem embertípusok gym humor mozgás sport

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!