A minap szembejött velem az a gondolat, hogy manapság egy mozgalom vette kezdetét az önszeretet hirdetésének nevében. – Van benne valami. Tényleg a csapból is ez folyik. Sok esetben nem is igazán értjük, hogy mit jelent pontosan az önszeretet. Ahogyan a gyakorlati részét sem, hogy hogyan is ápoljunk igazán jó kapcsolatot önmagunkkal. Mindezt teljes homály fedi és éppen ezért is, beletörik a bicskánk. Azt hiszem, első körben azt kéne rendbe tenni, hogy miért kap ekkora hangot az önszeretet a mai világban és miért éri meg komolyan venni a fontosságát.

Rendben lenni

A mai felgyorsult világban rengeteg inger ér minket. Nagyon sok külső hatás, amire most már túl gyorsan kell reagálnunk, fontos döntéseket meghoznunk. A hiperkapcsolatok látszatában, a mai ember magányos. Nagyon egyedül van és egyre több a szorongás. Nincs időnk leülni és picit önmagunkat rendbe tenni. Kicsit lecsendesedni és hagyni, hogy az a sok hatás, ami minket ér, megérkezzen hozzánk, egészségesen feldolgozzuk, majd feltegyük, lelkünk képzeletbeli polcának a rendeltetésszerű helyére. Sőt, igazából nagyon rég nem is tettünk rendet azon a polcon, legtöbbször óriási rajta a káosz és nem értjük, miért nincs több hely, vagy miért nem vagyunk jól.

Az önszeretet nem egy spirituálisan felkapott hangzatos fogalom. Az önmagunkkal való egészséges kapcsolat, szerintem elsődleges feltétele annak, hogy fizikailag, lelkileg és szellemileg kiegyensúlyozottan élhessük a mindennapjainkat. Nincs szükség arra, hogy mindezt túlmisztifikáljuk, alap szükségletnek gondolom, hogy mi emberek, egy harmóniára törekvő állapotból legyünk „adók” és „vevők”.

Hiszem, hogy a tökéletesség illúzió, szerintem a tökéletesség magában foglalja a vélt hibákat, a tökéletlennek tűnő, formálatlan világot. Ebből egyenes arányosan vallom, hogy nincs olyan, hogy mindig, mindent, százwattos mosollyal az arcunkon kellene megélnünk. Nem hiszek abban, hogy néha a földön ülve letértem az utamról, de hiszem, hogy nem kötelező ott is maradnom, ha már megtaláltam azt, amiért leültem.

Sok olyan hasznos megtapasztalás van az életemben, melyek bizonyították már számomra, hogy valamit nagyon nem akartam észrevenni a földön. Ezek a padlótörlőnek látszó állapotokra szükségem volt ahhoz, hogy boldogabban menjek tovább és ne essek folyton el valamiben. Néha jó megpihenni, átértékelni bizonyos dolgokat, csak ne kényelmesedjünk el.

Amikor rendet teszel

Mikor lomtalanítottál utoljára önmagadban? Mikor hagysz magadnak időt arra, hogy feldolgozd és rendbe tedd a kishörcsögöd elvesztését? Mikor volt utoljára az, hogy nap végén tényleg tudtál válaszolni magadnak arra a kérdésre, hogy hogy érzed magad?

Ha nagyon régóta nem foglalkoztál magaddal, akkor az első nagy takarítássál biztos, hogy nem fogsz hamar végezni, de ez olyan, mint amikor a szobádban felhalmozod a szemetet. Annál nagyobb lesz körülötted a rendetlenség, minél tovább halogatod. És persze ez egy ördögi kör, ha elkezded, mert ha már letakarítod az íróasztalodat, észre fogod venni, hogy igazából a szekrényben is bomba robbant. Ha már azt is megcsináltad, akkor már úgy gondolod majd, hogy a könyveidet, a lemezeidet is átrendeznéd.

Ugyanakkor, az a jó, hogy minél nagyobb lesz a rend, annál feltűnőbb lesz és gyorsabban veszed észre, hogy hol van még egy kis porcica. Ezután, már sokkal könnyebb csak rendben tartani a szobádat, ügyelni arra, hogy rendezett maradj és hogy ne halmozd fel mindazt, amire nincs már szükséged.

Miért fontos és miért jó dolog ápolni a kapcsolatot önmagaddal?

1. Újra szenvedéllyel teli lesz az életed

Mind tudjuk, hogy milyen érzés az, amikor egy egyszerű nátha leterít minket. Levertté válunk, nehéznek érezzük a testünket, nem kapunk levegőt, nincs kedvünk semmihez, elhagy az erőnk.

Amikor a lelkünk nincs rendben, ugyanebben az állapotban találjuk magunkat. Nincs életkedvünk, eluralkodik rajtunk a félelem, a pesszimizmus, nincs motivációnk.

Amikor összeragasztjuk lelkünk kis darabkáit, amikor kisimítjuk a hepehupás, elnyomott érzéseinket, vagyis törődni kezdünk önmagunkkal, sokkal jobban leszünk. Ha nincs teher, ami a vállunkat nyomja, ami tudattalanul a mélybe húz, sokkal több életerőnk lesz. Újraéled bennünk a szenvedély, szabad utat kapnak a kreatív energiáink áramlása, könnyebben vesszük az akadályokat, megtaláljuk a megoldásokat, mert már nem akadályozza semmi a háttérben.

Minél jobban érezzük magunkat a testünkben, lelkünkben, minél nagyobb a tisztaság az elménkben, annál több pozitív erő, szenvedély és lelkesedés ébred fel bennünk.

• lélekterápia önfejlesztés önismeret önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!