Gimi után egyetem helyett bejárni a világot, negyven felett karriert váltani, gyerekkel külföldre költözni, kilépni egy biztos állásból az álmaidat követve... Őrültség vagy bátorság, amit az univerzum jutalommal dícsér majd?
Mi volt a legutóbbi lépés, amit kalandvágyból tettél? Mikor léptél a komfortzónádon kívülre? Milyen érzés volt ott lenni? Hányan mondták legutóbbi sikereid előtt, hogy meggondolatlan, vagy épp őrült vagy ha változtatsz az akkori jól bevált mintáidon? Kik álltak melletted a legnagyobb döntések idején és kik ujjongtak veled együtt a dobogó legtetején?
Ha minden sportoló azzal foglalkozna, hogy miért nem sikerülhet a győzelem, nem születhetnének meg az igazi bajnokaink, példaképeink. Ha minden vállalkozó, tudós, kutató, orvos és művész a “nekem miért sikerülne ha másnak se sikerült” negatív képpel kántálta volna tele a saját gondolatait, soha nem tartana ott a világunk, ahol.
Bíznod kell magadban ugyanazzal a hévvel, amivel 10-20 évesen láttad önmagadat és a világot. Elszántsággal, fiatalos lendülettel, bizalommal. Bizalommal magad felé és az univerzum felé. Ez nem feltétlen vakmerőséget jelent, hanem bátorságot és magadba vetett hitet.
Halld meg a benned lakó gyermek hangját, azt a hangot, ami mindig is szólt hozzád, sokkal tisztábban, mint a negatív behatásoktól néha-néha elkomorult felnőtt éned. Zárd ki a károgók, lélekrágcsálók zaját, ők csupán saját félelmeikkel vezérelve próbálnak visszahúzni téged. Hogy miért? Mert amíg te sem mered, addig nekik sem kell. De a világ nem így működik, a bátrak mutatnak példát ezzel segítve a saját és a körülöttük élők fejlődését.
Merd élni a sajád álmodat!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez