Kulcsszó keresés /


Ne rekedj meg energiarabló kapcsolatokban!

Vannak emberek, akiket úgy kell hátrahagynunk, hogy vissza sem nézünk a vállunk fölött. Nem akarjuk látni a pillantásukat, egyetlen képet sem akarunk őrizni róluk. A közösen megélt pillanatokat szemétlapátra söpörnénk, alakja a közös fotókon elhalványul, üres, fehér folt marad a helyén.

olvass tovább

Elérhető vagy a szerelem számára?

Készen állsz egy új kapcsolatra? Onnan tudod, hogy már nem olyan kínzó az egyedüllét. Lényed már nem vágyik olyan fájón-sajgón egy társra, teljes egésszé váltál, nem kiabálsz, sírsz a másik feledért, egésszé váltál. Már nem figyeled sóváran az összekapaszkodó párokat, már nem a szerelemtől akarsz boldog lenni.

olvass tovább

Férfiszempont: Szülői elnyomástól szenvedsz felnőttként?

Munkám során az egyik leggyakoribb probléma az az, hogy az illető ugyan már 25-30-40 éves, de a szülő még mindig beleszól az életébe és ezzel elveszi a jogát (akarva-akaratlanul) attól, hogy felépíthessen egy egészséges önképet, attól, hogy megerősödjön és egyedül bontogassa a szárnyait. Sőt mi több ezzel önbizalomhiányt és további belső problémákat okoz neki.

olvass tovább

Csak egy „talán” voltunk

Néha rájössz. Általában vasárnap este, amikor már második napja vagy otthon, egyedül. Rájössz, hogy jobb ez így. Velem is ez van, sóhajtok, de te már nem vagy az a rezdülés, ami a tüdőmben játszik, mert ki akar törni. Már annyiszor sóhajtottalak ki, hogy köhögnöm kell, mert tüdőm pora lettél csak a megkopott emlékeinken. Már nem akarsz kitörni belőlem, már megnyugodtál. Nem tudom mikor történt ez, talán, amikor legutóbb vért adtam, kikavarogtál a véráramomból, csak hogy kevésbé fájjon. De a nyomod itt maradt.

olvass tovább

Te mit mondanál legszívesebben, amikor valaki megkérdezi, hogy hogy vagy?

A mentális fájdalmak közül kevés lehet rosszabb annál, mint amikor valaki a saját elméjének rabja. Értem ezalatt akár a skizofréniát, a bipolaritást, a depressziót vagy csak szimplán a fényes tudatát annak, hogy a külvilág reggel felvértezi magát a verbális és non-verbális fegyverek tárházával, majd egy erőteljes tűzharchoz hasonlóan, egész nap üríti ránk a töltényeit.

olvass tovább

Amikor a megfelelésemmel kinyírtam az önbecsülésemet

Falakba ütközöm és meghátrálok, vagy legalább is visszavonulót fújok. Két lépés távolságból nézem tovább a történéseket. –’Máshogy is csinálhattam volna! Megmondhattam volna!” – duruzsolom magamnak. Aztán jött egy pont, -Elég! Nem tehetek mindenkit boldoggá, nem akarom azt lesni, kinek mi a jó, megfelelni, igyekezni, kedvére tenni mindenkinek magam körül, miközben szép lassan elfelejtem a legfontosabbat, hogy engem mi tesz igazán boldoggá.

olvass tovább

Adj időt!

Számtalanszor vagyunk türelmetlenek, és számtalanszor sürgetünk dolgokat, akár magunk, akár mások érdekében. Vajon meddig tartható egy - egy ilyen állapot, és meddig tudjuk húzni, azt, hogy elmondjuk a másiknak érzéseinket, és azt, hogy mi bánt minket legbelül.

olvass tovább