Kövess minket Facebookon.
Akartam venni egy fehér blúzt, de nem volt a Metropolisz áruházban, pedig a Metropolisz Áruház a legszebb és a legnagyobb. Te meg hülyének néztél, hogy miért akarok Bécsig menni egy flancos selyemblúzért, és miért gondolom egyáltalán, hogy Bécsben biztosan kapható, ami itthon hiánycikk a Rózsadombon.
olvass továbbOlyan nagyon más ma minden, Miklós. Olyan más ma minden. Mintha nem is ugyanaz az ember szemlélné a világot, hanem valaki más. Mintha egy régi hadvezér bőrébe bújtam volna, aki elfeledte, hogy kell háborúzni.
olvass továbbÉletem legnehezebb hete áll mögöttem, és egy hatalmas csata, amely győzelemmel végződött. Amióta rosszindulatú méhnyakrákot diagnosztizáltak nálam decemberben, azóta talán ezekben a hetekben fogtam fel, hogy mi is történik velem igazán.
olvass továbbA konyhában álltál, és neked tudnod kellett, hogy megint valami csínyen töröm a fejem, mert mélyen hallgattam és tőlem tényleg nem volt megszokott a nagy csend. Biztos voltál benne, hogy megint rossz fát teszek a tűzre, vagy megsebesítem magam, mint két héttel azelőtt, amikor bevágtam a fejem a szekrény fogójába. Az egészet persze Salira fogtam.
olvass továbbÉjjel olvasok az erkélyen. Te ennek örülsz, én meg örülök annak, hogy van erkélyem, végre. Kipakoltam rá a bútorokat, bentre nem is kell, minek, innentől fogva a késő deres őszig én már mindég csak az erkélyen leszek. Tudod, ide könnyebben jön az ihlet. És ha jön az ihlet, nincs menekülés, előle vétek volna kitérni.
olvass továbbSokat gondolok a pénzre, Anyuka. A pénzre, ami még jobban meghülyíti az amúgy is hülye embert. Én úgy hiszem, a pénzt az emberek jobban szeretik az embernél is. Ezek a gazdagok pedig milyen szegények. Már úgy értem, mint ahogy abban a régi magyar filmben mondják. Annál sokkal több pénzt akarnak, mint amennyit el tudnának költeni.
olvass továbbMilyen nevetségesen kevés dolog marad egy emberből elválás után. Itt ülök a frissiben száradt ruhakupacon, zoknit válogatok, próbálom párosítani őket. Ezt az elfoglaltságot mindenki utálattal végzi. Pedig a zoknik nem tehetnek semmiről, Ilonka.
olvass továbbTavaly, május derekán, mikor a világhírű színésznő közhírré tette masztektómiáját a New York Times hasábjain, én itt a világ másik oldalán megírtam az üdvözítő kritikát Angelina Jolie bátorsága címen, és egész egyszerűen nem fért a fejembe akkor, hogyan gondolhatja a fél világ azt, hogy eszementség leoperáltatni egy nőnek az egészséges szerveit, ha nagy százalékos esélye van arra, hogy felbukkanhat a szervezetében a rák.
olvass továbbTavaly a kései tavaszon lett vége a télnek, március idusán még a havat lapátoltuk, és jeges csapadék torlaszolta el a garázskijárót. A te kocsid állt ott akkor, Miklós, emlékszem, piros színű, kopott kocsi volt. De szerettem.
olvass továbbTudod, én sokat gondolok a régiekre, Ilonka! Nem szeretem már őket, de néha még mindég gondolok rájuk éjszakánként, amikor egyedül vagyok. Mármint éjjelente mindig egyedül vagyok, kivéve, ha nem alszom Manyinál, de Manyi mostanában megint szerelmes, és nem lehet ilyenkor nála aludni.
olvass továbbRád gondoltam ma is, pedig alig ismerlek, András. Egyre többet jutsz eszembe, úgy gondolok rád, mint egy titokzatos jótevőre, aki a semmiből érkezik a csaholó gőzössel, és meg akarja menteni az életemet.
olvass tovább
