Ne folytasd, Jolie!

Tavaly, május derekán, mikor a világhírű színésznő közhírré tette masztektómiáját a New York Times hasábjain, én itt a világ másik oldalán megírtam az üdvözítő kritikát Angelina Jolie bátorsága címen, és egész egyszerűen nem fért a fejembe akkor, hogyan gondolhatja a fél világ azt, hogy eszementség leoperáltatni egy nőnek az egészséges szerveit, ha nagy százalékos esélye van arra, hogy felbukkanhat a szervezetében a rák.

Egész életemben olyan ember voltam, aki abban hitt, ha megbetegszik, akkor el kell menni a doktorokhoz, és azok majd szépen meggyógyítják. Aztán alig telt el egy hét az egész világot megosztó hír megjelenését követően, jelentkezett egy rettenetes tünet nálam is. A történetem innen már ismeritek: orvost orvos követett, de tőlük a megfelelő diagnózis is csak roppant mód megkésve érkezett. Közben elkezdtem alternatív gyógymódok után kutatni, és nehezemre esett elfogadni azt a tényt, hogy igencsak kevés esetben bízhatjuk magunkat teljes nyugodtsággal a doktorokra, és abban a kevés esetben is nagyon észnél kell lenni. Mert a világban vannak bizony felettünk álló dolgok is. Ilyen például a rák, meg a lelki nyavaják, amik szoros kölcsönhatásban álnak egymással. Amikor tavaly novemberben megmondták, hogy áttétes daganatom van, és nem vagyok operálható, először be kell vállalnom a kemoterápiát, akkor nem volt kérdés számomra, hogy elfogadjam-e az orvosom segítségét. És az orvosom azt mondta, hogy ő most engem bizony meg fog gyógyítani, eltűnteti ezt a hülyeséget a testemből, de ha én a többi helyen nem rakok rendet, akkor jövőre veled, ugyanígy, ugyanitt.

Eltelt a rettenetes diagnózis óta négy hónap, sokminden megváltozott. Ma például, amikor ismét felröppent a hír, hogy Jolie ki akarja vetetni az egészséges petefészkét is, akkor teljesen elképedtem. Nem a színésznőn, hanem magamon, hogyan gondolhattam tavaly úgy, hogy én is ugyanezt tenném a helyében. Az 5. kemoterápiás kezelésem előtt vagyok, és ezenkivül van még egy a műtétem előtt. Mindig nem tudni, megmarad-e a méhem és a petefészkem. Bár az áttét némiképp visszahúzódott, a női szerveimet illetően az én drága orvosom sem tud teljesen megnyugtatót mondani. Az onkológusom pedig protokollból kivenne mindent. Engem márpedig nem fogbak megcsonkítani protokollból. Az egészséges szerveimmel ne szórakozzon senki, akkor sem, ha szerintük csak így lehet biztos a gyógyulás. Hiszen a teljes gyógyulást csupán egy esetben vehetjük biztosra: akkor, ha a lelkünkből kisöpörtük a kórokozó gondolatokat. Tisztában vagyok vele, nem véletlen, hogy épp a női szerveimet támadta meg tumor. Sosem akartam gyereket, sosem hittem el, hogy lehet engem szeretni, mert én sem szerettem soha magam. Kislánykorom óta rövid hajam volt, fiúként bántak velem a barátaim, és mindezekre jócskán rá is tettem egy lapáttal a viselkedésemmel. Most, amikor arra gondolok, hogy soha nem láthatom a gyermekeimet, megborzongok. Borzongok akkor is, ha a rövidhajas fotóimat nézegetem, hiába mondják mekkora cool voltam azzal a séróval. Ezekben a gyönyörű parókákban, négy kemóval a hátam mögött, egy gyilkos fenevaddal a szervezetemben ezerszer jobban érzem magam, mint valaha életemben. Micsoda bután hangzik ez leírva egy rákos naplóban, de akkor is így van. És mindenkinek üzenem, aki Jolie döntését kicsit is helyesnek tartja: nem döntenétek így, ha valóban tisztában lennétek ezzel a betegséggel. Tisztában pedig csak az lehet vele, aki már átesett rajta.

Most pedig a saját tapasztalataimat sorolom fel, amiket ne vegyetek szentírásnak, hiszen a gyógyulás útját mindenki saját maga találja meg, de a betegségem negyedik hónapjában a következőket tudom elmondani a rákról:

- A rák lelki eredetű betegség.

- Ez akkor is így van, ha nem hiszed.

- Az orvosi segítséget eszedbe ne jusson visszautasítani.

- De önmagában a kórházi kezelés nem elég.

- A kemoterápia valóban rettenetes, de igenis hatékony.

- A kemo szörnyűséges mellékhatásait pozitív gondolatokkal tudod enyhíteni.

- Egyél jókat, és nagyokat!

- Sokkal többet igyál, mint amennyit megkívánsz!

- Nevess sokat!

- És beszélj a betegségről minél kevesebbet!

U.i.: Bár az első kezelés után néhány csomó hajam maradt csupán, de az néhány hete elkezdett visszanőni gombamódjára annak ellenére, hogy javában tart a terápia. Hiszem, hogy ez is a hozzáállásomnak köszönhető. Alig várom, hogy derékig érjen.

Szentesi Éva naplója