Kulcsszó keresés /


Nem szabadna természetesnek vennünk egymás jelenlétét

  • 2025. december 02.

Nem te vagy az egyetlen, kinek jelenlétét természetesnek veszik, akiről tudják, hogy úgysem fogja lemondani a megbeszélt találkozókat, aki mindig csak egy telefonhívásnyira van. Elmerengtél már azon, hogy miért gondolják egyértelműnek az emberek, hogy te mindig ott leszel?

olvass tovább

Kinek kell a bonyolult nő?

Bonyolult vagyok, ezért nehéz engem szeretni. Bonyolult nő, bonyolult érzelmekkel, és bonyolult élettörténettel. Makacs vagyok, mert makacsul ragaszkodom az elveimhez, nem adom alább a szerelemnél, nem fekszem önként lélektelen gyönyörkeresők lábai elé, és elsétálok onnan, ahol semmi keresnivalóm. Bonyolult vagyok, mert magasra teszem a mércét, mert túl sokat tépelődöm, mert mindent meg akarok magyarázni, átbeszélni, nem érem be félmegoldásokkal, és nem kötök kényszer kompromisszumot.

olvass tovább

Mindig a nő választ!

Bevonzod őt, vagy beengeded? Mi a különbség? Olyan könnyen kijelented, hogy mindig csak a rosszfiút, a házast, a habituális megcsalót, az agresszort hívod be az életedbe. Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, végig trappolnak lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívünkön.

olvass tovább

A hiány illúziója – miért nem látjuk, amink van?

  • 2025. szeptember 21.

A legtöbb ember életében újra és újra felbukkan ugyanaz a paradoxon: vágyunk valamire, amiről úgy hisszük, hogy boldoggá tesz, majd amikor megszerezzük, a vágy helyét gyorsan átveszi az elégedetlenség. Olyan, mintha a boldogságunk mindig egy lépéssel előttünk járna – elérhetetlen távolságban.

olvass tovább

Az életünk útitársai – hogyan találjuk meg önmagunkat mások tükrében?

  • 2025. szeptember 10.

Az ember soha nem egyedül írja az életét. Mindig van valaki, aki mellettünk jár, aki tükröt tart, és aki által végül önmagunkra találunk. Az élet nem magányos utazás. Bár gyakran gondoljuk, hogy önmagunkat egyedül kell felfedeznünk, valójában mindig mások tükrében látjuk meg, kik is vagyunk. Az emberi kapcsolatok a legőszintébb tanítóink: általuk tanulunk szeretni, elengedni, hinni és újrakezdeni.

olvass tovább

Miért félünk annyira boldognak lenni?

Vannak, akik az életet bátortalanul és passzívan élik, mintha kívülről amatőr színtársulat játékát néznék. Lenyűgöz a színészi játék és a rengeteg improvizáció, a színpad forog, változnak a helyszínek, és mi is kedvet kapunk a játékhoz, félve kérdezzük, csatlakozhatunk-e. De bármennyire próbálkozunk, nem megy ez nekünk, görcsösen és gyáván játszunk, a szerepeinkbe belezavarodunk, nem éljük át, csak élettelen, fahangon felolvassuk, nem varázsoljuk bele a személyiségünket, nem a szívünkkel vagyunk jelen, csak túl akarunk lenni rajta. Csapnivaló ripacsok vagyunk.

olvass tovább

Csak kihasználjuk egymást?

  • 2025. június 10.

Érdekes, hogy sokszor olyan emberi kapcsolatokba bonyolódunk, ahol az érzésektől, a jóhiszeműségből és a kedvességünkből adódóan, talán túl segítőkészek és odaadóak leszünk

olvass tovább

Miért ennyire nehéz a mai társadalomban valódi barátságokat fenntartani?

  • 2025. május 24.

Manapság annyira felszínesség vált minden, hogy ez az emberi kapcsolatainkra is rányomta bélyegét. Annyira ontja ránk a világ azt, hogy minden pótolható, hogy semmi sem fontos igazán, csak a felületes dolgok, hogy lassan mi emberek is elfelejtjük, hogy mennyire sokat jelentenek és milyen nagyon értékesek a barátai, a családi és emberi kapcsolódásaink.

olvass tovább