A hajápolás és ezen belül a hajfestés kultúrájának fejlődése párhuzamosan halad az emberiség történetével. Az ókortól egészen napjainkig a hajfestés eszközei és alkalmazási lehetőségei ugrásszerű fejlődésen mentek keresztül, de a mai nők hajszínének jelentéstartalma napjainkban is azonos elődeink hajszínvilágával.
Ókor
Egyiptomi kultúra: „Éjfekete tekintély”
Az egyiptomi társadalomban az öltözködés, a hajviseleti formák, a fejdíszek egyaránt származást, rangot fejeztek ki. A társadalmi osztálykülönbségek rányomták bélyegüket a hajfestés kultúrájára is, mivel az elsősorban az előkelők kiváltsága volt és az egyes társadalmi rétegek megkülönböztetésére szolgált. A haj festésére a hajmesterek vastartalmú csergubacsot, de legfőképpen indigót és hennát használtak. Kleopátra korának jellemző hajszínei elsősorban a tekintélyt parancsoló sötét-, fekete és vörös voltak.
Hellenisztikus kor: „Vörös hierarchia”
A görögök nemcsak öltözködésükre, de hajviseletükre is nagy gondot fordítottak. A görög hajviselet megkövetelte viselőjétől a helyes testtartást, a harmóniát és a szépséget. A társadalmi hovatartozást hajszín vagy hajviselet alapján nem lehetett megkülönbözetni. Az előkelőségeket viszont minden esetben a jól ápoltság jellemezte. A hajfestés a görögöknél általánosan elterjedt szépítési mód volt. Ősz hajszálak festésére ólom vegyületeket, gránátalma kéreg, tőzeg és dióhéj főzeteket használtak. A haj szőkítést timsó, ecetélesztő, kamilla, rebarbara főzetek segítségével végezték. Hajukat az oldattal bekenték és a napon szárították. A görögök hajszínvilágát leginkább a lágy szőkítés, vöröses árnyalatok jellemezték.
A reneszánsz
„Újjászületés és megvilágosodás Európája.”
A reneszánsz korában a nők gyöngyökkel, diadémokkal, átlátszó fátylakkal és virágfüzérekkel ékesítették hajukat. Mivel a korra erősen hatott az antik görög és római gondolkodásmód, ebben az időszakban az egyszerű hajviselet a jellemező. A reneszánsz Európában, amelynek kulturális központja Itália és a Német-Római Birodalom volt, a nők tömegével viseltek fehér és sárga selyemből készült hajbetéteket, hogy a korszakra jellemző „megvilágosodás” mellett hajszínűk is világosabbá váljék, mivel a korszak ideális hajszíne a szőke volt. A nap szőkítő hatásait is kihasználták, de napozás közben ügyeltek arra, hogy arcszínűk fehér maradjon. A reneszánsz kezdetéhez képest a XVI. század reformáció utáni feljegyzései már a szépítő-, és hajszínező szerek teljes fegyvertáráról számolnak be. Ebben az időszakban előtérbe kerültek a természetes hajszínek. A hajfestéshez a nők ekkor ördögszekérfűből és hamuból főzött lúgot használtak, amelyhez timsót adtak. Ezzel alaposan megmosták a hajukat majd következett a színezés. Ha a lúgba kámfor került a haj fehér lett, ha sticanidot és genisztrát adtak hozzá a haj gesztenyebarnává vált, míg a bukszus-származékok, árpaszalma vagy tölgyfaforgács hatására a haj I. Erzsébet hajszínéhez hasonló fényes vörös, árnyalatot nyert.
Barokk és rokokó- „Színes századok”
A XVI. Század végétől kezdve a mecénások, a művészek megbízói színpompát követeltek. Európa kulturális és gazdasági életének központja, a nagy földrajzi felfedezések után nyugatra tolódott. A barokk stílusra jellemző tekervényes, hullámzó formák a hajviseletre is hatottak. A férfiak és a nők egyaránt göndörítették hajukat, amely a barokk korban a Medici gallér általános használata miatt rövid, majd a rokokó korában minden képzeletet felülmúló, drótmerevítésű hajtornyokká nőtte ki magát. Maria Antoinette korának hölgyei hajporokkal és púderekkel színezik hajukat, ahogy azt a divatirányzatok megkövetelik. A különféle szagú és színű porokat és púdereket előzőleg benedvesített hajkölteményeikre hordták föl. Szintén erre a korra tehető a paróka és vendéghaj viselete is, amely a kor divatja szerint általában rózsaszín és kék színekben pompázott.
Legújabb kor
A XX. Század Amerikája- „Az urak a szőkéket kedvelik”
Bár a modern hajfestő/hajszínező termékek bölcsője a századfordulón Franciaország, a hajfestés hajszínezés XX. Századi fellegvára az Egyesült Államok lett. Itt a 40-es évek végén színesedett ki a világ. Az amerikai hétköznapok társadalmába 1949-ben ugyanis villámként hasított a fiatal, mindenki számára Marilyn Monroe-ként ismerté vált szupersztár, akihez amerikai nők milliói igyekeztek hasonlítani. Ebben a korban a hajfestés és hajszínezés célja a tömegből való kitűnés, kiemelkedés volt. A tartós hajfestő szerek használatának technikai limitációi miatt a század derekán még csak 1-2 szín, elsősorban a szőke és kis mértékben a vörös domináltak.
A modern, féltartós hajszínező eljárások megjelenésével azonban a hajfestés/színezés új értelmezést kapott. Ma már lehetőségünk van hajszínvilágunk révén nemcsak önmagunkat, de pillanatnyi hangulatunkat és kedélyállapotunkat is kifejezni, mert a modern eljárások segítségével akár naponta is hajszínt válthatunk.
Mai hajszínvilágunk skáláján már mindenki számára elérhető Kleopátra tekintélyt parancsoló fekete hajszíne éppúgy, mint Marilyn Monroe elbűvölő szőkesége. A XX. Század végén célunk a hajszínvilágunk fényének és ragyogásának megőrzése, amelyet a modern hajszínvédő hajápolási rendszerek használata biztosíthat számunkra.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez