Hogyan egyeztethetők össze az otthontól való hosszas távollétek a családdal? Hogyan viselitek a távolságot?
Hat évig kerestem életem párját, amíg rátaláltam. Sok nő volt az életemben a feleségem előtt, de ők mind azt szerették volna, hogy hagyjam abba a kamionozást. Hosszú ideig próbálkoztam online társkereső oldalakon mígnem rábukkantam a másik felemre. Annyira hasonló volt a felfogásunk és az életmódunk, hogy rájöttünk, mi együtt jó páros leszünk. Kompromisszumot kötöttünk. Ő elfogadja, hogy kamionozok, ugyanis ez a munka teszi lehetővé, hogy nyugodt életet éljünk és ne kelljen hitel visszafizetés miatt fájjon a fejünk. Békében éljük napjainkat - nincsenek viták, mert mindent megbeszélünk és közösen tervezünk. Hosszú távon szeretnénk gyereket vállalni és valamilyen szinten kiszállni ebből a mókuskerékből. A mai technikának köszönhetően bármikor együtt tudunk lenni virtuálisan - például Belgiumban a feleségemmel együtt néztük meg a várost a WhatsUpp felhasználásával és elmentünk egy édességboltba csokoládét vásárolni. Egy hónappal később, amikor hazaérkeztem, közösen fogyasztottuk el az együtt vásárolt csokoládét és ez óriási öröm számomra. Ehhez persze kell egy megfelelő partner, aki kellően nyitott és nem riad vissza attól, ha online sétára invitálom Belgium utcáin.
Mi volt az a fordulat az életedben, ami arra késztetett, hogy más életet éljél és odafigyelj a táplálkozásra meg a testmozgásra? Volt olyan időszak, amikor elhanyagoltad ezeket? Esetleg volt valamilyen betegséged?
Amikor abbahagytam a focizást, elkeztem a gyúrást és tiltott szerek szedését, hogy izmos legyek. Ebben az időszakban annyira kitágítottam a gyomromat, hogy reggelire meg tudtam enni tíz darab gyorséttermi sajtburgert és vacsorára másfél óriási családi pizzát. Folyamatosan azt mondogattam, hogy a hízás oka a genetika, hiszen sokan kövérek a családban. Idővel a saját bőrömön tanultam meg, hogy hogyan lehet egészségesen étkezni viszont a szüleimet már nem tudtam megváltoztatni - ők az általuk megszokott módon főznek, nem nyitottak az újra és bizonyos szempontból igazuk is van. Jókat akarnak enni, jól akarnak élni, ahogy megszokták, mert így boldogok és valójában ez az, ami igazán számít. Mindegy, hogy kövéren vagy soványan, zsíros étkeken élve vagy szerény fogásokat fogyasztva, a boldogság az alapja mindennek. Én változni és változtatni szerettem volna. A fogyás nagy fordulatot jelentett az életemben. Kétszer fogytam le 156 kilóról. Első alkalommal hallottam, hogy a kórházakban 500 kalóriás étrenddel kúrálják a betegeket. Ebből nekem csak az 500-as szám jutott el a tudatomig és máris elkezdtem számolni a kalóriákat. Csak, hogy érezd, mennyire kelekótya voltam ezen a téren, naponta megittam két liter kólát és elszívtam egy doboz cigarettát. A nap végén gyakran előfordult, hogy megettem egy tábla csokit, hogy édes legyen az este. Hiába éheztem le a fölös 50 kilót ezen a módon, gyorsan visszaszedtem magamra a súlyt, hiszen a diéta egyáltalán nem járult hozzá a sejtjeim valódi táplálásához és a koplalás végeztével gyorsan visszatértem az eredeti kerékvágásba. Ekkor jöttem rá, hogy életmódot kellene váltanom és kellene rendszeresen mozognom. Ma már oda jutottam, hogy egy nap vezetés után képes vagyok lefutni egy félmaratont, mert jólesik és van hozzá elegendő energiám is. Ehhez képest régen autóval jártam a 200 méterre lévő boltba, mert túl távol volt ahhoz, hogy gyalog tegyem meg az utat. A gerincsérvemen és a cigarettázás miatti nehéz légzésen kívül más betegségem ezidáig szerencsére nem volt.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez