Egy hiteles szalagavató története
Bevonulás. Elöl megy az egyik fiú a zászlóval. „Nem neki kellene vinni, múltkor is elájult” – sopánkodik Zsömbör Ági néni, az osztályfőnök, aki ránézésre Hildegard főnővér közeli rokona lehet. A neveket fölolvassák. Minden osztályban van egy népszerű fiú, akit úgy megtapsolnak, ahogy Phil Collinst még sose. Van minden osztályban még egy-egy vicces nevű lány, akit mindenki kiröhög: Szopkó Júlia, Budi Viola. Egyedül Budi Árpád, bőrmellényes bajszos apuka szomorkodik, próbálja megszokni a megszokhatatlant.
Egy másik, egyfajta Csintalan Sándor-kinézetű apuka két fényképezőgéppel, egy videóval égeti lányát, akivel két éve nem beszélt. A lány haja szinte sistereg a vakutól. A szalagavatón egyébként is minden családtag profi fotósnak érzi magát, hozzájuk képest Moholy-Nagy egy nímand.
A karzaton a fiatal nagybácsik Lauricen-hasonmásversenye zajlik. A kabátoknak nincs elég hely, ezért a fűtőcsőre, hamutartóra, asztalra, kamera-állványra, feleségre, szekrényre, ottfelejtett bőrfotelre akasztják, teszik, dobják, cuccolják.
Lejjebb, a közeli családtagok henyélnek, és integetnek, bár tudják, a gyerekek nem látnak belőlük semmit. Ugyanitt Bokros Lajos egész kordzakó- és nyakkendőkészlete nürnbergi méretű seregszemlét tart. (Amennyiben egyházi iskoláról lenne szó, behelyettesíthető bocskaival, atillával.) Minden rendes szalagavatón van egy – úgynevezett – „híres ember”: alpolgármester, képviselő, püspök, író, színész, vagy akiről csak a gyerekek meg a nők tudják, kicsoda. Általában lefotózni sem sikerül, később viszont úgy emlegethetjük, hogy „ismerem”.
Lent a parketten sokan büszkék önmagukra. Van, aki ruhájában éjjeli lepkévé változott, és ott van a duci lány is, aki Tina Turnernek öltözve azt hiszi, bálkirálynő!
Jön a szalagtűzés. Ági néni végigmegy az osztályán, sűrű káromkodásokat morzsol fogai között egy-egy szerencsétlenül sikerült pillanat közben. Kedvencénél, Elzánál elsírja magát, a fiúknál pedig megérzi a cigiszagot. A végén hatalmas csokor virágot kap a népszerű fiútól, aki még nem tudja, hogy a vele szemben tornyosuló tanárnő hamarosan meg akarja buktatni. Ági néni hatalmas zokogás közepette köszöni meg az osztálynak az előző négy évet. Közben a diákok a múlt hétre gondolnak, amikor leordította fejüket és az evolúció különböző állomásait mutatta be, egy-egy félresikerült példányt fölfedezve a gyerekek között.
A következő borzasztó kínos beszédek, furulyaszóló és versszavalás külön topikot érdemelnek.
A kötelező unalmas epizód után kezdődik a tánc. Először egy félresikerült palotással indul a „bál”. Majd egy sosem hallott huszadik századi zenei irányzat ritmusára táncolnak. (Egyházi iskola esetén határontúli néptánc kötelező!) És jön a várva várt pillanat. A nézőközönség fényképezőgépen keresztül nézi a parkett bejáratát, mikor jöhetnek ki a delikvensek. Csalódásra először a tesitanár jelenik meg. Igen, jól képzeltük el, melegítőben. Utána egy már felöltözött fiú rohan be, hogy pánikszerűen kesztyűt szerezzen valakitől. Kimegy. Végre belibbennek a habcsókos lányok és délceg fiúk. Közben a vak nagymamák próbálják megtalálni unokájukat. A karzaton az egész tánc ideje alatt „hol van a [keresztnév becézve]?”-vázzal rendelkező kérdéseket lehet hallani, különböző hangtónusokban. Mire meglelik csemetéjüket, lekapcsolják a villanyt, a fehér ruhák eredetiség-vizsgálata gyanánt. A ritmus túl gyors, Timike ismerősének volt haverja nem tökéletesen tanította be a táncot. Egy-ketten pánikba esnek, mások nevetnek a színpadon. Aztán ott van az izzadós lány is. Róla inkább csak ennyit. A tánc csúcspillanata az, mikor egy-egy fiú fölemeli a kiválasztott lányokat. Ők örültek a fölkérésnek, bár akkor sem jöttek rá, hogy ezzel sikerült súlyzóvá lealacsonyítani önmagukat. A tizenkettőcében két lányt emelnek föl: a nagyonpicit, akit elbír bármelyik fiú, és a kövérkéset, aki megtornáztatja Károlyt, a kajakozót. A jó csajok ezt a plusz szereplést nem vállalták, fogdossák őket elegen; de a Falusi Mariann-életútra predesztinált lány is érzi a fölemelés kínkeserves pillanatában: ez már inkább megalázó, mintsem dicsőséges.
Ha senkinek sem jön ki a lépés, ha elvágódik valaki, leég a stadion, szörnyethal három gyerek, kiesik egy műfogsor, és közben lerohannak három országot a szomszédban, a közönség akkor is tombol. Ováció. A hangosító azt hiszi, a taps neki is szól. A hivatalos rész után a szalagavatók eddigi rendje felborul, és a következő felkérhet mindenki mindenkit dicső kor köszönt be a tánctéren. Valami ilyesmi „Rend” lehetett Rómában a gótok érkezésekor, vagy Berlinben 1945. áprilisában. Egy anyuka, aki szabadidejében szintén pedagógus, külön odamegy Ági nénihez megköszönni a sok jót. Igazából gyűlöli. Múlnak a percek, cserélődnek a felkérők. Íme, ez az utolsó pillanat, hogy még a középiskolában szerezzenek egy ellentétes nemű egyéntől telefonszámot. A fiúk zavarukban a táncpartner dekoltázsából várnak valami segítséget, csodafegyvert. Ezért folyton azt lesik.
Fél óra múlva csak csudijó barátnők táncolnak. Természetesen együtt. A Kertészetin van a nagy esemény, így ekkorra a szembelévő kocsmában nagyobb az élet, mint a táncparketten. Akik eddig nem cigiztek, most belehúzhatnak. Jön a buli. A középiskolások nem tudnak bulit szervezni, de ez alkalomból megpróbálják. Visszagondolva, sikerült. Igazából épphogy.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez