Két nagyágyú egy lemezen. Kifinomult, ötletgazdag muzsika a modernkori hangszeres zene legnagyobbjaitól

Chick Corea egy élő legenda, akiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A neves jazz-zongorista már egészen fiatalon túllépte műfajának – nem is olyan szűk – kereteit. Legfrissebb albumán az amerikai Béla Fleck-el együtt muzsikál, aki nevével ellentétben nem magyar származású (itt jegyzem meg, hogy sokáig én is ezt hittem). Állítólag szülei Bartók Béla iránti tiszteletükből nevezték el így az 1958-ban született benjo-művészt. Fleck a benjo Al di Meolája, ami nem azt jelenti, hogy egy az egyben úgy játszik, inkább azt mondanám, ugyanolyan kaliberű zenész a saját hangszerén, s valóban; témái időnként felidézik a nagyszerű gitárvirtuózt. Természetesen az ő játékstílusa is egyedi; nem véletlenül tartják a benjozás legnagyobb alakjának, akinek a szakma eddig kilenc Grammy-díjjal jutalmazta tehetségét. Ez a lemez két kiváló muzsikus zenei világának a keresztmetszete. Bár mindketten a jazz irányából jöttek, ezúttal inkább a komolyzenei hatások érvényesülnek (Coreától ez nem olyan szokatlan, elég csak meghallgatni az 1999-es Corea.Concerto albumot, amelyet a London Philharmonic Orchestrával közösen készített). Azonban az igazán nagy nevek épp attól igazán nagyok, hogy jellegzetes stílusjegyeik minden műfajból átjönnek, ez a lemez pedig végig összetéveszthetetlenül Chick Corea. Számomra az a legnagyobb erénye, hogy elmélyülten és átszellemülve éppúgy hallgatható, mint háttérzeneként lassú, monoton munkavégzés – vagy egyéb tevékenység – közben. Igazi multifunkcionális muzsika; talán csak autóvezetéshez nem javasolnám. Mindent egybevetve az Enchantment – ha nem is a legjobb Corea lemez – egy nívós, részleteiben kidolgozott, intuitív album, amely az első hangtól az utolsóig hibátlan. Az igényes, kreatív zenék szerelmeseinek melegen ajánlott.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!