Zárt férfiak és nők világa ez

Én egyre inkább úgy érzem, hogy Dorina egy fiktív szerelembe szerelmes. Senki sem elégíti ki az igényeit; és akiről végre úgy gondolja, hogy tökéletes lenne, azt is csak az teszi azzá, hogy érzelmileg elérhetetlen. Lehetne-e menekülni ennél feltűnőbben?

Miután a limonádét vodka-szódára cseréltük, a cigaretta füstjébe burkolózva könnyes lett a szeme. „Szükségem van valakire, aki úgy szeret, amilyen vagyok, aki előtt nem kell szerepet játszanom, aki nem csak akkor hív fel, ha épp dugni van kedve; aki előtt felfedhetem a sebezhető énem, anélkül, hogy hátba támadna egy nagykéssel. De már attól való félelmemben, hogy újból kihasználnak, inkább mélyebben bele sem megyek. Mint a múltkor... Egy darabig úgy tűnt, menni fog, aztán kezdődött minden elölről. Az akarás, hogy működjön, és az akadályok, amikbe beleütköztem. Őket már jól ismertem, mindig ugyanaz a lemez. A nagy találkozás, a hit, hogy ő az igazi, aztán a jelek, hogy tévedtem. Sokszor azon gondolkodom, hogy a figyelmeztetések, amik arra utalnak, hogy tovább kell lépnem, csak saját magam által kreált indokok a menekülésre.”

Mielőtt bővebben kifejthettem volna a véleményemet, ő maga fogalmazta meg, mi a problémájának gyökere. Sajnos túl sokan járnak vele egy cipőben. Falak mögé zárt férfiak és nők világa ez, ahol mindenki szeretetéhesen vágyik egy társra, majd ha megtalálja, különböző kifogásokat keresve tovább áll, mielőtt komolyabbra fordulna a helyzet. Ha épp nem őt hagyják el, ami persze plusz egy ürügy arra, hogy miért nem bízik senkiben.

„De érzem, hogy ő most más lesz és igyekezni fogok, hogy ne szúrjam el.” – tette hozzá Dorina félmosollyal, ajkai közé szorítva a szívószálat, vodka-szódát szürcsölve.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!