Néha meglátogatsz az éjszaka közepén, az álmaimban suttogsz és terelsz, hogy tartsak még ki és én hiszek Neked, bízom Benned, még ha butaság is az egész. Szorosan hozzád bújok, belevésem az arcod, a tekinteted minden apró részletét az emlékezetembe, mert tudom, hogy ez a pillanat mindjárt véget ér és felébredek. Kinyitom a szemem és arcon csap a valóság. Az árnyékodat látom a szobám falán, átszalad egy-egy mondatod a fejemben, hallom a nevetésed, a hangodat és picit könnyes lesz tőle a szemem. Vannak pillanatok, amikor tényleg jó lenne, ha itt lennél, ha hozzád fordulhatnék. Amikor én is megakadok és valamit nem látok át. Tudom, hogy Te tudnád a válaszokat, a lényeget, a megoldást és az egészet egyszerre. Ez is mennyire hiányzik, de tovább kell menni. Előre nézni- erősítem magamat - és inkább be sem teszem a lábam a szobámba, csakhogy ne lássam hűlt helyedet.

Csak amikor már nagyon hiányzol, akkor kicsit megengedem, hogy előhívjam ezeket az emlékeket. Aztán feloldódom a hiányodban, mert ráébredek, amíg itt vagy a szívemben, mindenhol megtalállak. Vissza fog köszönni rám a szemed a buszon egy szempárban, ott leszel egy dalban, ami a rádióban felcsendül, ott leszel minden szívben, amit az út porában vélek felfedezni, ott fogsz szállni egy szabadon repülő madárban, a magányos utakon elszáguldó fehér autóban, minden tűzijátékban és ott fog állni a hologrammod minden zebra másik oldalán. Velem leszel minden váratlan ajándékban, amit az élettől kapok, hiszen Te is az voltál nekem. És egy dobbanásban láthatatlan ott leszünk(..)mi is, ha Te sem felejtesz el és egy kedves emlékként, titokban őrzöl a szívedben, ahogyan én is Téged. Ki tudja, a szeretetnek talán ennyi pont elég, hogy igaz legyen és halhatatlan.

Továbbiak itt és itt!

• érzések hiány reménytelen szerelem szerelem vágyakozás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!