Rosszul választottam
Rosszul választottam. Nehéz ezt kimondani, de mégis igaz. Csak az igazságokkal az a baj, hogy nem szeretjük önmagunknak beismerni. Miért? Mert legtöbbször fáj. Fáj, hogy elszúrtuk.
Rosszul választottam, igen. Tiszta sor. Lehetett volna másképp is, és akkor talán megkíméltem volna magamat jó néhány pofontól, vagy attól, hogy közelebbről tekintsem meg a padlót, mert akkorát csattantam a csalódások miatt. Ki tudja?! Mindenesetre egy biztos, csakis én vagyok ezért a felelős.
Rosszul választottam, amikor olyan férfi mellett döntöttem, aki nem értékelt engem. Aki számára csak egy voltam és nem az egyetlen. Rosszul választottam, amikor olyan társat akartam, aki soha nem akart engem igazán. Olyat, aki mellett folytonos ridegtartásban éreztem magam, miközben minden egyes napon újra és újra elhitette velem, hogy sokkal többet érek neki, mint gondolnám. Rosszul választottam, amikor olyan emberrel töltöttem az időmet, aki csak időszakosan szánt rám időt és energiát. Aki nem tartotta tiszteletben azt, hogy az időmmel senki sem rendelkezhet, így nem tologathat jobbra majd balra kénye-kedve szerint.
Rosszul választottam, amikor nem léptem le az első ordító jelnél, amikor homokba dugtam a fejem, és minden negédes mondatot úgy nyeltem be, mintha kötelező lenne. Rosszul választottam akkor is, amikor elfogadtam, hogy nem szól másról a kapcsolat, csak szexről, érzelmi köntösbe bújtatva, miközben én sosem csak erre vágytam. Rosszul választottam, mert annyira önbizalom-hiányos és gyenge voltam, hogy megragadtam még ezt a kis esélyt is arra, hogy illúzióba ringassam önmagam, gondolván ebből majd lesz "valami"...valami komolyabb.
Rosszul választottam, amikor nem vettem észre, hogy mennyivel értékesebb a talán kevésbé lázadó, de megbízható, mint az, aki sosem fog önmagánál és az egójánál jobban szeretni. Rossz választások. És mégis, az egyetlen felelős mindezért én vagyok. Most már tudom. Hogy mi kellett hozzá? Idő.
Idő, hogy megtanuljam, a rossz döntések kemény leckét adnak. Idő, hogy megértsem, ha nem szeretem eléggé önmagam, akkor sorra rosszul választok majd. Idő, hogy lássam a saját hibáimat, és megértsem a spirál, miért tekeredik mindig ugyanoda. Idő, hogy felnőjek, és érzelmileg érett legyek ahhoz, hogy jól válasszak. És idő ahhoz, hogy az utamba kerüljön valaki, aki végre tényleg jó választás volt. És ez a valaki az, aki engem is megtanított jól szeretni... és nem csak a másikat...hanem saját magamat is.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez