Nagyon sokan azt hiszik, ha magukra gondolnak, a saját fejük után mennek, saját értékrendjüket képviselik, és azt teszik, ami nekik jó, akkor önzők lesznek, akik nem gondolnak másokra. De valóban attól válunk önzővé, ha azt az életet éljük, ami számunkra helyes és örömet ad?

Valóban az az önzetlen és jó ember, aki önmagát feladja és alárendelődik a környezetének? Miért van a környezetnek nagyobb joga az örömre, boldogságra, kiteljesedésre, mint nekünk? Tényleg akkor leszünk jó szülei a gyerekeinknek, jó társa a párunknak vagy akár jó munkaerők, ha magunkat háttérbe szorítjuk és elnyomjuk az igényeinket?Nem, nem és NEM! Sem a gyerekeink, sem a környezetünk nem lesz boldogabb az önfeláldozásunktól, senki sem kívánja, hogy feladjuk magunkat és boldogtalanok legyünk őmiattuk.

Ha valakit szeretünk és az állandóan elnyomja magát és föláldozza értünk, akkor az cseppet sem jó érzés! Bűntudatot vált ki és a végén azon kapjuk magunkat, hogy menekülünk a közeléből, akármennyire is szeretjük. Mindettől viszont még erősebb lesz a bűntudatunk. A végén meg jön a „mindent érted tettem és hálátlan vagy” tipikus szemrehányása. Ebből mondjuk eleve látszik, hogy a tett nem volt teljesen önzetlen, hisz ha mást nem akkor hálát és elismerést vártak érte, ha pedig ez elmarad, akkor megharagszanak ránk. Ez mindkét félben rengeteg - sokszor elfojtott - haragot tud generálni, ami olykor keményen és váratlanul robban, megmérgezve ezzel a kapcsolatot.

Önmagunkat feláldozni azért, hogy elismerést csikarjunk ki semmiképpen sem jó taktika. Ha nem tudunk tényleg szívből és örömmel tenni másokért, akkor inkább ne tegyünk semmit, vagy őszintén vállaljuk, hogy mi ezt most nem tudjuk csak úgy önzetlenül megtenni és várunk valamit cserébe érte. Semmi bajunk nem lesz, ha kompromisszumokat kötünk a családtagjainkkal: rendben, elkészítem nektek ezt a bonyolult és nehéz ebédet, cserébe ti mosogattok, mialatt én ledőlök egy órára! Ezzel tiszta vizet öntünk a pohárba, mindenki tisztelni fogja a határainkat és nem lesz ki nem mondott harag és neheztelés bennünk sem.

És tessék megérteni: ez nem önzés! Önmagunkért kiállni, kimondani az igényeinket, felelősséget vállalni a saját jó testi-lelki közérzetünkért nem önzés!

• kapcsolatok önszeretet önzőség

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!