Nőiségemben

A szám sarkában kis félhold ránc, a csak mosolyban látható szerelem. A jobb kezem negyedik ujja, messzire gurult eskü. Az anyám minden elmélyült vonás, amiben magamat is meglelem. Minden nyomom valakié a testemen. Ez, ami széppé tesz. Hiába ketyeg bőröm alatt az idő.

Az ajtón függő könnyű ruha, még egy utolsót szusszant a széllel történt afférja után. A testem nyomait nyafogva fogta körbe. Lassan sétáltam át a szobán. Nem takartam le a tükröket. A szarkalábak behúzták hosszú lábaikat a paplan alá, ne fázzanak.

Együtt aludtunk el, és álmomban már tudtam, honnan fakad az erő. Az az erő. Azt hiszem, ki nem mondható, csak érezhető titok, mit minden nő, így vagy úgy de birtokol, s amit valahonnan az Égből kapott. Minden, amibe nem halsz bele, megerősít - mondják. Már tudom, nekem legalább száz életem van. Kilencveneggyel több, mint a macskáknak.

Igen. Azt hiszem, elkezdtem megszeretni a ráncaimat. Velem együtt fejlődnek, élnek, szeretnek. Születnek. A mélyükön olyan történetek rejtőzködnek, amik mások számára talán nem is érthetők. Egészen addig míg egyszer igazán belém nem néznek. Míg a jeleimbe el nem merülnek. Mert, mindent mi vagyok, itt hordok a testemen. Visszavonhatatlanul.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.