Nélküled…

Nyugtalanít, hogy nincs hatalmam a múlandóság felett, hogy időről időre valakit el kell veszítenem, akit szívem minden szeretetével szeretek. Pedig hiszem, hogy mindenkinek megvan a maga szerepe életünk könyvében, és az elengedés természetes velejárója létezésünknek, de bárcsak én írhatnám a forgatókönyvet!

Akkor most minden más lenne. Itt lennének mellettem azok az emberek, akik nélkül semmi sem lesz már olyan, mint régen. Akikkel újra élhetném mindazt, amiket most képzelgéseim közben, és biztos talajon állva néznék a jövőbe, reményekkel telve, sebezhetetlenül; akkor baj sose érne.

Tudom, hogy te sem szeretnéd, hogy önsajnálatba meneküljek. Persze, erős vagyok, csak olykor-olykor még mindig földön heverek. Pedig nem szabadna a múltban tévelyegnem, miközben ott a kifürkészhetetlen és csuda izgalmas jövő, ami csak arra vár, hogy felfedezzem. Kérdés, hogy kitől kell még utam során idő előtt búcsút vennem…

• búcsúzás elengedés fájdalom szeretet szív

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Vörös Eszter