Tóth Krisztina az egyik kedvenc József Attila díjas költőnk, írónk, és ma ünnepli 47. születésnapját. Irodalmi szerepköre mellett ólomüveg-készítéssel is foglalkozik, hiszen igazi képzőművész családba született. Születésnapja alkalmából összegyűjtöttük nektek kedvenc idézeteinket tőle. Olvassátok szeretettel!

„Futok a gépen, számolom, mennyi kalóriát égettem. Három kilométert kell megtennem. Ez annyi, mintha elfutnék gyalog az otthonomtól az Örs vezér térig. El is képzelem, hogy haladok a jobb oldalon a bicikliúton. De hát hülye vagyok én? Miért nem megyek metróval?”

„Utólag, a világ túlfelén egy franciaágyon üldögélve hirtelen megértem, hogy miért beszélt becserélhetőségről, miért hitte, hogy az ő személye tulajdonképpen elszemélytelenít, hogy akitől mindent akarnak, az végül semmit nem képes adni, mert nem tudhatja többé, tényleg ő tükröződik-e egy másik lélek örvénylő felszínén.”

„Azt, hogy mi volt a nagyobb rossz, mindig csak utólag lehet látni. Sose tudni, mi a jó. Az, amiben meg lehet nyugodni. Megnyugodni meg csak akkor lehet, ha az ember azt mondja: így döntöttem, mert akkor, ott, az volt a jó.”

„Aki szegény, abból sohase lesz gazdag. Sohase. Legföljebb csak olyan szegény, akinek van pénze. Gazdag sohase. Ezt tanuld meg!”

„Szitkozódni az ember csak az anyanyelvén tud, ahogyan imádkozni is.”

„Az hitted, jár egy utolsó hitel,

hogy ami késik, mégse múlik el.

Azt hitted, nem lesz tartozás: de lett.

Miért nincs az égi billentyűn delete?”

„Az ember nem valaki miatt tanul meg egy nyelvet – mondja a tanárnő, és már a kimondás pillanatában is érzi, hogy ez hazugság, hiszen dehogynem. Csak amiatt. Az anyánk miatt tanulunk meg beszélni, hogy aztán soha többé ne hallgasson ránk és ne értsen minket, aztán idegen nyelveket tanulunk, hogy továbbra is idegenek maradjunk. Egyre több nyelvet, egyre idegenebbül a világban.”

„Milyen érdekes szó az, hogy emberöltő! Az emberi test felbukkan és alámerül az időben, aztán ismét felszínre tér az emlékezetben, föl-le, föl-le, mint a tű, és közben szorosan összeölti a múlt és jelen szétfeslő rétegeit. És minden egymáshoz varródik, miközben láthatatlan a cérna.”

„Amikor a saját gyermekemet készültem világra hozni, akkor a nőgyógyász folyton azt mondta: nemsokára szülünk. Aztán: ma szülünk. Sőt, a végén már csak ő szült, és amikor az utolsó pillanatban a gyerek apjával beültünk hozzá, akkor már teljesen kihagyott a dologból.”

„Minden házasságban megvan az a három mondat, ami örök fájdalmat jelent, és amit egyetlen későbbi más mondat sem tehet jóvá.”

„Vonzalom nem vész el, az alkoholista akkor is alkoholista, amikor épp nem iszik.”

„A várost, ahová nem jöttél velem,

számon tartom mint hiányhelyet.

Hány hely volt nélküled azóta!

Tulajdonképpen neked köszönhetem,

hogy profi turista lettem az életemben,

átkelek évből évbe, sohasem

elfelejtve, hogy egyszer mindenhonnan

haza kell menni.

Addig is

egy jó térképpel elboldogulok,

eljutok bárhová, álmatlan éjszakákon

emlékek zsúfolt sikátoraiban bolyongok,

eszembe jut egy régi élet kontinense,

ahol egy elsüllyedt fürdőszobában, mint öreg,

sértett punk, fehér hajába száradt krémmel

a csempének fordulva ácsorog

a hülye elektromos fogkeféd.”

• kultúr kitérő tóth krisztina

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!